Élvhajhászat és kémia, tréfa és fizika, történelem és biológia és pszichológia és filozófia, minden, ami emberi és embertelen. Magasztos eszmék és alantas vágyak, kabbala és képregényhősök, kábító- és serkentőszerek, perverz alakok és a még perverzebb világszellem a fikció labirintusában. És egy abszurd mesébe illően gyarló messiás, a második világháború Ulyssese, akinek talányos merevedése megjósolja a náci rakétaisten eljövetelét.
Thomas Pynchon az egyik legismertebb és legismeretlenebb szerző, akinek életműve világszerte milliók könyvtárában jelen van, s nélkülözhetetlen egyetemi tananyag, ugyanakkor szerzőként kerüli a nyilvánosságot, nem jelenik meg a díjátadókon, és tizenéves kora óta nincs róla publikus fénykép. A Súlyszivárványt 1974-ben Amerika legnagyobb könyves díjával, a Nemzeti Könyvdíjjal tüntették ki, Pynchon neve pedig azóta minduntalan feltűnik a Nobel-várományosok listáján. Már életében monográfiák, kalauzok és tanulmánykötetek jelennek meg munkásságáról, külön folyóirat foglalkozik vele, és Toni Morrison mellett a legtöbb kritikát az ő műveiről írták Amerikában. Szinte minden tíz évben kiadnak tőle egy regényt, mely terjedelmével, témájával és káprázatos nyelvezetével is beszakítja az olvasók asztalait, és az irodalom újragondolására készteti kritikusait.
Harmincöt évvel az amerikai kiadást követően a Magvetőnek köszönhetően magyarul is kézbe vehetjük a több tengerentúli kritikus által a második világháború óta a legmélyebb és legkiválóbb amerikai regénynek kikiáltott Súlyszivárványt.
