A terasz.hu-n indult sorozat negyedik darabjában Halmai Tamás ezt írja: "Türelmesen építkező, szívós lassúsággal szerveződő költészet, amely 2004-ben az Üdvözlégy, utazás! című kötettel újabb irodalmunk egyik magaslati pontját teremtette meg. E lírai teljesítmény a költő korábbi munkáira is újra jelentékeny figyelmet vont. Nem érdemtelenül. "[A]z apró, a hétköznapokban észrevehetetlenül jelenlévő események vagy tárgyak versszervező mozzanattá emelése" (Bedecs László) Takács Zsuzsa egész költészetében kivételes színvonalon ment végbe, s megy végbe ma is.
Epikus és enigmatikus beszédmód, tragikus és groteszk hangnem sajátosan finom elegye a Takács-féle versnyelv. A bűn, a gyász, a veszteség, a búcsú és az elválás motívumát Takács Zsuzsánál az álom játéka, az emlékezet vigasza, a szeretet és a szerelem reménysége ellenpontozza. A toposzokkal folytatott játék látszólagos retorikai egyszerűsége e művekben kiterjedt műveltséganyagot takar. Assisi Szent Ferenctől Dantén és Keresztes Szent Jánoson át Heideggerig, Kafkáig, Pilinszkyig húzódik az az irodalmi, bölcseleti és a teológiai mező, mellyel Takács Zsuzsa lírája értelmező, újraértelmező viszonyban áll.
A "szemünknek fáj az öröklét" (A pillanat letűnése) misztikus traumáját Takács alkotásaiban a "Mivel a másik / személye itt az otthonunk" (Egy észrevétel feloldása) evilági szakralitása enyhíti, ha csak időleges érvénnyel is. A "Köszönetünk és kétségbeesésünk" (A tüzes korona) kettős szólamát kihangosító versek egyszerre beszélnek a romlás tapasztalatáról és a remény elodázhatatlanságáról. E szövegvilágban meglepetést nem okozva jelenik meg Isten angyala, "aki nehéz tollazatát / igazgatva, vagy nagy sarujából / fáradt lábfejét ki-kihúzogatva / figyel minket. ?Lassan jöttök, / - mondja - és bizonytalanság írva / arcotokra, ezért elétek állok.?" (Fényviszonyok sötétedés után) A kényszerű vigasz önáltató alakzata formálódna meg e sorokban? Vagy a gondviselés iránti bizalom trópusa rajzolódnék meg ily módon? Nem tudni. A versek maguk sem tudják. Ha valamit (állítani, sugallni) tudnak, az csak annyi: nincs más út. A másik személye. A köszönet. Az angyal. "Mielőtt kihűlne a Nap." (A megfagyott tenger)
A görög történetet eszkatologikus síkon újraíró vers sem fogalmazhat pontosabban, amikor a tudhatatlant előlegezi meg: "A végkifejlet ideje közeleg. / A kuszaság szűnik, hadrendbe állnak / az egymásnak ellentmondó jelenségek / (sürgettük is, ki-ki, mindannyian, / szerettünk volna világosan látni): / s hol árnyéka volt csak, most színre lép / a trójai faló. Lenyűgözve nézem / a mesterre valló munkát. / Nincs többé kétség, megvesztegetés / és alku. Figyeljünk csak bátran! / Füleljünk az első gyönge neszre! / Mi volt ez? Lábak csosszanása? / Kés csusszanása? Elsuttogott jelszó, / első jajszó? A csapóajtó csattan. / A katonák talpig vasban / a napvilágra kiszállnak." (A trójai faló szépsége) Vagy, amint a nem-emberi létmód ontologikus ártatlanságában modellt látó költemény mondja, szelíd intelemül önmaga számára is: "Tiltott nyelv, amelyen gondolkodunk, / de ha már gondolkodunk is, / nem szabad megszólalnunk rajta. / Megszólalni és kimondani, milyen / következtetésre jutottunk. Mert lehet / hogy következtetésünk hibátlan, / kétségbeesésünk mégis ostoba. / És akkor élhettünk volna úgy, / mint a fényérzékeny növények: / fölfelé törekedve. Élhettünk / volna úgy, mintha éltünk volna." (A tiltott nyelv)
Az MTI interjúja a Kossuth-díj átvétele alkalmából a költővel:
"Mulatságos és hátborzongató tevékenységnek nevezte a novellaírást Takács Zsuzsa költő, aki csütörtökön vette át a Kossuth-díjat a Parlamentben. A költői munkásságáért kitüntetett alkotó az MTI-nek elmondta, hogy első novelláskötetének kéziratát éppen a napokban adta le. "Sokkal oldottabb és vidámabb dolog, mint verset írni, leszámítva a gyerekverseket" - fogalmazott Takács Zsuzsa. Hozzátette: az elmúlt három évben, az Üdvözlégy utazás című verseskötete után született novellák írásához régebbi verseit vette elő. "A mögöttesükből kibontakozott egy-egy elbeszélhető történet" - mutatott rá. A megtévesztő külsejű vendég című prózakötet várhatóan az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. A Kossuth-díjról szólva hangsúlyozta: nagyon örül az elismerésnek, de annak is, hogy magyar nyelven és magyar irodalmi közegben írhat. Utóbbit kifejtve leszögezte, hogy a "magyar költészet mindig erős volt és most is az". A költő felidézte, hogy iskolás korában Vörösmarty Mihály, Arany János, Ady Endre és József Attila költészete hatott rá, míg közvetlen elődei közül Pilinszky János, Petri György és az Újhold című folyóirat jeles képviselőinek munkássága érintette mélyen." (A teljes cikk ITT)
Részletes életrajz és ismertetők
