|
Tódor János - SZUBJEKTÍV OLVASAT
Onagy Zoltánt úgy 4-5 év óta ismerem, ha szerkesztők vagyunk éppen valahol, küldözgetjük egymásnak az írásokat, de személyesen még sohasem ittunk nagyfröccsöt, a sörröl és Unicumról nem is beszélve. Fizimiskáját is csak könyvborítókon láttam. Konfliktus nélküli barátságunk titka alighanem az Esztergom-Budapest közötti nehezen lebírható távolság. Úgyhogy ez most egy bevallottan elfogult recenzió. Nem esik nehezemre elfogultnak lenni, mert közel érzem a magaméhoz Onagy világlátását (nevezhetnénk az elfogultságot, mint módszert, az 52-es csapdájának, mármint az 1952-ben születettek közötti in nascedi szolidaritásnak), még ha tekintélyes életművében (4 regény, 3 novelláskönyv, 1 tanulmánykötet) aránytalanul soknak is vélem a nőkkel kapcsolatos lelkizést, az önszerető mácsó és antimácsó (a kettő mindig együtt kavar bennünk) nyomulást, majd az ezt szükségképpen követő sebnyalogatást. Persze Onagy talptól-lélekig férfibúl van, és ötven felé, akár egy Krúdyból Hajnóczy Péter által átigazított XX. század végi Szindbád, rezignáltan réved vissza a csajozós, piálós radikális (politikailag késő kádári) évekre, amikor az ember elsősorban még élte, nem csupán írta az életét. Onagy irigylésre méltóan szorgalmas tollnok, nála az írás nem csak akkor életben tartó terápia, amikor 120 napos önkéntes alkoholelvonó kezelésre ítéli magát.
Az Évszázadokra szóló éjszaka című novelláskötet első ciklusában a Lókos parti gyerekbirodalom elevenedik meg, a Márquez csodálatos ősöregasszonyaira emlékeztető halottöltöztető öreganynyal, "a fájdalom és a gyönyör térképészével", Nenével, a Tóthné nevezetű "sót" vén kecske létére is nyalogató nagyapával, a gyerekkori példakép, életrevaló öccsel. Kitűnően fölépített, "hagyományos" elbeszélések ezek; az Onagy prózájára jellemző, a befogadást olykor indokoltalanul megnehezítő linearitást megbontó töredezettség, naplószerűség, reflektivitás - amikor is a szerző folyamatosan kommentálja a történetet, s benne önmagát - csak nyomokban van jelen. Ezekben még a történet (no meg a nyelv) és nem a gyakorta magáért való irodalmi szöveg van a középpontban. A Bojtorján ucca (a második ciklus), a két és fél évig épített kisházzal már a jelenben van, valahol a Dunakanyarban; a jelenben van az új, 25 évvel fiatalabb kedves, s vele a bűntudat, és a jelenben van az "ötlettelep" kocsma is. Az író, aki az új helyen sem kezd(het) gyökeresen új életet, teszi a dolgát: érzékeny szeizmográfként rögzíti az esetlegest. A fóti állami gondozott kissráccal folytatott párbeszéd telitalálat. Az Ostromnaplót viszont akár Kocsenda szomszéd is papírra vethette volna. A Feltárás az általam ismertek közül talán a legjobb Onagy novella: magába ránt, mint az örvény, és önvizsgálatra késztet. "Az alternatív testnek" szánt ifjú kisasszonyból történő "kivonulás" korántsem problémamentes, mi több rákgyanús. De aztán (deus ex machina) , akár egy hollywoodi katasztrófafilmben, kívül-belül megtörténik a gyógyító feltárás.
A Feltárás (investigation) a kulcsszó Onagy regényében, a Szerelmeskönyvben is. Csakhogy most nem az író az amorózó, hanem barátja, Sahaguni János esztergomi szobrász, aki "belehalt a szerelembe, ha abba." Az ő ügyében folyik a tetemrehívás. Onagy/ Sherlock Holmes elemében van: a nyomozási folyamat logikája (az időben való előreugrások, megtorpanások, hátraarcok, a csapongó gondolatkísérletek, asszociációk stb.) kísértetiesen hasonlít ahhoz a módszerhez , ahogy az író szereti szőni szövegei hálóját. A Szerelmeskönyv egy "talált" regény, ugyanis az író eredetileg arra kapott megbízást, hogy gyűjtse össze barátja hátrahagyott írásait, kiegészítve azt a szobrász szerelmének leveleivel. Miután meghiúsul az ötlet (a hölgy összeszűri a levet a kiadást szponzoráló téglagyárossal, majd nem járul hozzá levelei publikálásához), és Onagy megszabadult a "hullarablóktól", maga kezdi lábjegyzetekben értelmezni-kommentálni a nála lévő dokumentumokat. Nehezen olvasható a Szerelmeskönyv, a szó átvitt és gyakorlati értelmében egyaránt, ugyanis az apró betűs lábjegyzetek böngészéséhez az éles szem mellé nem mindennapi türelem is szükségeltetik. |
