Töwis-fregoli: Tűsarok vagy vaginaszósz? (MaNcs-szemle)

   
   
   2003. janu. 09. 278 Ft.
   
   

   
   1. A szerves egész szervetlenjei
   
   A Narancs mindenen rajta tartja a kezét. Jól indult, jó időben, jó időben formálta összetéveszthetetlenné a nyelvezetét. A narancs-nyelv - mint a narancsbőr :) - olyan századvégi jelentést hordoz, amely behatárol egy korosztályt, egyféle kultúrát.
   (Nem világos, hogyan képzelte a Fidesz a meglévő zsurnalisztagárdával, hörgő-morgó hátszéllel és jóindulatú pénzeszsákkal jobboldalilag koncipiált környezettudatos hetilappal igazítja át egy korosztály gondolkodásmódját. Álom, még egy álom. Lehet, száz év múlva az Orbán-Torgyán mexikói cseresznyével és olimpiával dúsított négy évét álomkalandként aposztrofálja a szakirodalom. De hogy mekkora fába vágta a fejszécskéjét a Fidesz az érintetlennek tűnő környezettudatos választók megszerzésével, elegendő belehallgatni péntekenként a környezettudatos polgári összeülésekbe, annak hangvételébe. Valaki egyszer magyarázza el, hogyan definiálandó pontosan a környezettudatos, mert amikor leírom - ráadásul mindig elfelejtem - megteszem a hátraszaltóhoz szükséges előkészületeket. De lefékezem a mozdulatsort, így csak egy leszúrt Rittberger lesz belőle, ami pedig folyamatosan frusztrál. Most éppen négy leszúrt Rittbergeren vagyok túl. Nem csoda, hogy nem jól van ez így.)
   A MaNcs ma harmincas olvasógárdája gimnazistaként találkozott először a lappal, és azóta is olvasója. Az ősvásárló inkább negyvenes, aki a harmincat közelítette, amikor rábukkant az ős-Narancsra, a különös orgánumra, aki hozzá beszélt.
   Az régi Narancs csúnya volt. Kimondottan agyament tördeléssel. Különféle egyenlő oldalú háromszögek és hegyesszögek közt balanszírozott a kedves olvasó, amíg bele nem aludt. Aki rászokott a Narancsra, (hasonlóan a rendszerváltó Magyar Hírlaphoz...), jól tette, ha vitt magával még két embert, mert csak hárman igazodtak el, találták meg a következő folytatódó háromszöget (a rendszerváltó Magyar Hírlapot kettő fogta, egy olvasta). A háromszögekkel dúsított Narancs nyilván a szerkesztői szándékkal esett éppen egybe, mert amikor az ínyenc olvasó önző módon kisajátított egy-egy számot, pontosan két hétbe telt, amíg egyedül megbirkózott vele. Ezért szerencsés, hogy a heti megjelenéssel a tördelés is finomodott.
   Szóval. Öreg Narancsolvasóként képes vagyok követni a változásokat. Emlékszem a megrendülésre, amikor eredendő naivitásomat verte le a Posta bank-ügy. A változásokra. Az áremelésekre. A borítókra - most kimondottan szívmelengető Schmidt Mária szelíd mosolya. Megfigyelhettem, amikor mérhetetlenül elkapta őket a politikai gépszíj, alig maradt hely másnak a lapban. Ha az alanyból hiányzott a megfelelő referenciamennyiség a politikai elemzésekre, morgott rosszkedvűen, hogy de fiúk!
   Az évente várható "reform" rendszerint meglepetést okozott, ami nem kérdés, mert a magyar lappiac fele loholt a MaNcs sarkában, leste, számolgatta, egyik-másik formáját-figuráját-ötletét hogyan képes - lecsendesítve - átemelni magához. E mostani változás mégis előre kalkulálhatónak látszott. A nő, a test, a szexualitás profán, minden nappal profánabb - a kereskedelmi televíziókban: kreténebb - interpretálása.
   

   
   2. Tűsarok vagy vaginaszósz?
   
   Szerencsés megoldás, hogy a friss, most először megjelenő, öreges nőszemléletemhez (hercegnőt akarok sejtelmes fátylak mögött, illatosat, gyengédet, odaadót, aki csügg rajtam, én hódolok, ő hódolva eped - l. a negéd lovagregényeket) némiképp provokatív, falloszra kulcsolódó új mellékletet nem csempészték be az illetékesek (mondjuk) az egyre lilább, egyre reklámízűbb Nők Lapjába.
   Lett volna amazonforradalom az első munkahéten, azt hiszem.
   Tegyük fel: megjelenik a Nők Lapja - benne a MaNcs Tűsarka - a lányok az irodában végigolvassák, vihognak egy kicsit, beizzanak egy kicsit (ennyi tömörített aktust és aktusszerűséget soha együtt), oszt haza, oszt alig várják külön az operettbelépőre konstruált démoni maskarában az embert (aki ettől jól összeszarja magát azonnal), oszt azzal nyitnak (a jó tanaraknak köszönhetően), "Jani, hol a farkad, ide vele, most én diktálok!" És Janink - hajnalban - vagy az előkurzus nélkül felvilágított asszonyt dobná ki a hatodikról, vagy ő maga fejelné le a bal hatos hóbuckát.
   Jól van ez. Ha van. Am aligha előzhető meg pusztán genetikai attitűdből a civilizációs tudatállapot. Jó volna, ha valami módon rögzülne a feminista, álfeminista, nem feminista és nem álfeminista értelmiségi hölgyekben, mielőtt végzetesen elkúrnak valamit (pl. a saját életüket), hogy a férfiembert nem feltétlenül gardírozza a konvenció. A férfi a határig - sziklaszélig - pragmatikus. Úgy áll, ahogyan állnia kell. Bolond lenne nem tenni meg mindent a jóért. Minden a nőn múlik. A nő választásán. A hülye nőén is - természetesen. Ami nem mindegy.
   

   3. Varró Dani versbeszéde
   
   Nem tudni azonnal, ami megújul, jobb, rosszabb lesz-e, attól, ha megújul. csak mert jól beleszilárdultunk a régibe, nem akarunk váltani. Egy új nő több figyelmet igényel, ismeretlen kockázati tényezőket szállít be a körzetbe, nem csak más színű lepedőt.
   Az kiderült, hogy bizonyos tárcaíróktól szabadul a szerkesztő. Nem tudni, kitől. Legát tovább írja a POP-ot, Pody mester a Déli verőt. Reméljük, Végel László továbbra is nyomja a délvidéki helyzetrajzokat, a savanyú irodalmár Kálmáncé, a monetáris rejtvényfejtő Várhegyi Éva is marad. Tandori EGOTRIP funkciójára nem sikerült rájönnöm, mindenkinek van otthon néhány TD-kötete, ha feltartóztathatatlan TD-vágy robban rá, leveszi, harap kettőt, bárhonnan, ugyanott tart, ugyanazt kapja, itt pedig felszabadul egy hely. A Para-alapjáratokat nem olvasom egy ideje, ha igen, a Népszabóban, ahol nem a főtengelyes Trabantot (van a Trabantnak főtengelye?) tologatják az inasok, hanem a hajdani szellemmel, ötlettel teli keletnémet gépjármű gyűri maga alá a kilométereket, tépi a miskolci betonyt. Varró Dani az új ember, ennyi látszik. Megjegyzés: nincs garanciája, hogy hajlandó leszek a versbeszédes hülyülést követni.
   
   4. Mi is volna a magyar irodalom?
   
   "A magyar irodalom funkciója kettős, mint más irodalmaké: általánosító és állandósító munkássága új eszmék kifejezésében, vagy kész eszmék közvetítésében áll, irodalmunk tehát a műveltség fejlesztésének, illetőleg terjesztésének feladatát végzi; a szellemi közösség célját szolgálja a haladás irányában, az egyéni kezdeményt közkinccsé emeli, más népek műveltségi vívmányait közli; ez általánosító munkássága a jelen szükséglet kielégítésével foglalkozik. Állandósító munkája abban áll, hogy a szellemi alkotások megörökítésével tradíció képződését biztosítja, az elért kulturális eredmények hagyományozását lehetővé teszi; szóval a szellemi közösséget az egymásra következő nemzedékek közt is fenntartja, a kultúra szerves továbbfejlődésének a történeti folytonosság mélyébe lenyúló alapot szolgáltat. Ez állandósító munkásság az irodalom történeti oldala, s a múltat összeköti a jövővel. Midőn így a magyar irodalom is a szellemi közösséget ápolja részint kortársak, részint az egymásra következő nemzedékek közt: egyrészt kulturális, másrészt nemzeti célt szolgál, a benne ápolt szellemi közösség határát élesen megvonja művelőinek és közönségének nemzeti volta és közegének, a magyar nyelv köre. Nagy költőink, gondolkodóink műveiben feltárja népünk lelkét, amilyen a múltban volt s amilyenné a jelenben alakul. Táplálja a nemzeti egység, a történeti múlt tudatát és általában a magyar szellem kultuszát. A nemzeti lét válságos időszakaiban hatalmas fenntartó erőnek bizonyult a nyelvvel együtt, melynek legfelsőbb kivirágzása, a művelődési szükségleteink kielégítéséről egyre rohamosan gyarapodó eszközökkel gondoskodik."
   Kérdés: Honnan való az idézet? A helyes megfejtők között kisorsolunk egy hangszórót.
   

   
   5. Röviden
   
   Két rovattal kezdek rendszerint, a kiváló szerk. és a Visszhang rovatokkal. A Visszhang hetenként rögzíti a gyanút, milyen kevés is egy darab élet egy darab embernek, lemarad és lemarad. A Publicisztika rovat nagyon hátulra került. Elfáradok odáig érve, félrerakom, hogy majd később, később pedig vagy van, vagy nincs. A Szüret csak a helyet foglalja. A szüretelő vesz egy Demokratát, Agyar Fórumot, kitart vele egész évben.
   
   6. És a hiány
   
   Nyilván, hogy nem lehet mindig mindent megírni. De ez a hiány súlyosabb az átlagos, ünnep utáni szerkesztői hanyagságnál. Felbukkant egy Hajdú Péter nevezetű reklámszövegember hangilag a királyi egyesen, amikor az első rohamokat hozta rám, akkor is reklámszövegember hang volt. Amikor a másodikat, valami havas hegyoldalon parádézott.
   De most műsorvezető. Sztárműsorvezető. Eztet két értelemben tessenek: eccerre ő maga sztár (Dömsödi Gábor felfedezettye, ajaj, anya, anyuci!), kéccerre: sztárokat vezet. És ő maga - sajáthangúlag - reklámozza ennen magát és a sztárokat.

   De hogy mit nem írt meg a Mancs link, újévi figyelmetlenségben szenvedő szerkesztője? Hogyan hagyta figyelmen kívül az összmagyar érdekeket, ezzel újólag bizonyítva gyanús világszemléleti elveit?
   Nem írta meg, hogy a kereskedelmi televíziókból utált, palira vevő, a legordenárébb vásári kikiáltónál is alacsonyabban szálló kocsmaszéli reklámmódi többet árt, mint használ.
   Azt sem, hogy bizonyos marketinghangoktól, a marketinghangok bizonyos transzformációjától, az ezek közti átmenetektől a hozzám hasonló filhallású magyar televízióhallgatók lebetegszenek. Gyakorlatilag percekre elveszítik munkaképességüket (GDP-ártalom). Bömbölve káromodnak (a legdurvábban, alapjaiban felforgatva ezzel a környezetükben található ártatlan kiskorúak viszonyát az édes magyar nyelvhez), csapkodnak (falhoz: könyvet, szendvicset, kispárnát - anyagi károkozás), beszűkült tudatállapotuk veszélyt jelent a környezetre, ezzel a magyar népességre ("Veszik a magyar!"). Ezt mind egy szálig nem írta meg. Pedig minden nap meg kellene valakinek írnia, mert soha nem lesz vége a láthatóan önelégült sztárizék identitásóvó üvöltözésének.
   *
   (A gyengébbek kedvéért: A fregoli - Töwis-fregoli - helyettest is jelent. Nem csak lakótelepi ruhaszárítót, kifordítható ballonkabátot. Itten kéretik helyettes-értelemben működtetni.)
   *
   *
   Darabos Enikő: A művészek és Bajor művész úr (168 óra szemle)
   Dupla szám, dupla élvezet (Narancs-szemle)
   Milián Orsolya: Bocsánat, ünnep és irodalom (ÉS-szemle)
   Két természeti csoda: Torgyorbán + Csinszka, a szűz (HVG-szemle)
   Darabos Enikő: A politika gyönyörűsége; Viktória szenvedélyes (168 óra - 50. szám)
   Lóstaféta és fölös mellbimbódísz (MANCS-szemle - 50. szám)
   Milián Orsolya: Magánnapló - EX-Symposion - szemle
   A pasik háziasítása; nyalják (meg) Garaczilacit - (ÉS-szemle, 50.)
   Pedo-sorok-sorozatok; Ha egyszer jó volt neked... (HVG-szemle - 51.)
   Darabos Enikő: Vámosban a passzát; Podmaniczky az Atyaúristennel (MANCS-szemle)
   Milián Orsolya: Listák; kommunisdták és a szex; részeg-világ (HVG-szemle)
   Darabos Enikő: Kicker-boxer libák; Krúdy-budapest (168 óra - szemle)