 |
3. Varró Dani versbeszéde
Nem tudni azonnal, ami megújul, jobb, rosszabb lesz-e, attól, ha megújul. csak mert jól beleszilárdultunk a régibe, nem akarunk váltani. Egy új nő több figyelmet igényel, ismeretlen kockázati tényezőket szállít be a körzetbe, nem csak más színű lepedőt.
Az kiderült, hogy bizonyos tárcaíróktól szabadul a szerkesztő. Nem tudni, kitől. Legát tovább írja a POP-ot, Pody mester a Déli verőt. Reméljük, Végel László továbbra is nyomja a délvidéki helyzetrajzokat, a savanyú irodalmár Kálmáncé, a monetáris rejtvényfejtő Várhegyi Éva is marad. Tandori EGOTRIP funkciójára nem sikerült rájönnöm, mindenkinek van otthon néhány TD-kötete, ha feltartóztathatatlan TD-vágy robban rá, leveszi, harap kettőt, bárhonnan, ugyanott tart, ugyanazt kapja, itt pedig felszabadul egy hely. A Para-alapjáratokat nem olvasom egy ideje, ha igen, a Népszabóban, ahol nem a főtengelyes Trabantot (van a Trabantnak főtengelye?) tologatják az inasok, hanem a hajdani szellemmel, ötlettel teli keletnémet gépjármű gyűri maga alá a kilométereket, tépi a miskolci betonyt. Varró Dani az új ember, ennyi látszik. Megjegyzés: nincs garanciája, hogy hajlandó leszek a versbeszédes hülyülést követni.
4. Mi is volna a magyar irodalom?
"A magyar irodalom funkciója kettős, mint más irodalmaké: általánosító és állandósító munkássága új eszmék kifejezésében, vagy kész eszmék közvetítésében áll, irodalmunk tehát a műveltség fejlesztésének, illetőleg terjesztésének feladatát végzi; a szellemi közösség célját szolgálja a haladás irányában, az egyéni kezdeményt közkinccsé emeli, más népek műveltségi vívmányait közli; ez általánosító munkássága a jelen szükséglet kielégítésével foglalkozik. Állandósító munkája abban áll, hogy a szellemi alkotások megörökítésével tradíció képződését biztosítja, az elért kulturális eredmények hagyományozását lehetővé teszi; szóval a szellemi közösséget az egymásra következő nemzedékek közt is fenntartja, a kultúra szerves továbbfejlődésének a történeti folytonosság mélyébe lenyúló alapot szolgáltat. Ez állandósító munkásság az irodalom történeti oldala, s a múltat összeköti a jövővel. Midőn így a magyar irodalom is a szellemi közösséget ápolja részint kortársak, részint az egymásra következő nemzedékek közt: egyrészt kulturális, másrészt nemzeti célt szolgál, a benne ápolt szellemi közösség határát élesen megvonja művelőinek és közönségének nemzeti volta és közegének, a magyar nyelv köre. Nagy költőink, gondolkodóink műveiben feltárja népünk lelkét, amilyen a múltban volt s amilyenné a jelenben alakul. Táplálja a nemzeti egység, a történeti múlt tudatát és általában a magyar szellem kultuszát. A nemzeti lét válságos időszakaiban hatalmas fenntartó erőnek bizonyult a nyelvvel együtt, melynek legfelsőbb kivirágzása, a művelődési szükségleteink kielégítéséről egyre rohamosan gyarapodó eszközökkel gondoskodik."
Kérdés: Honnan való az idézet? A helyes megfejtők között kisorsolunk egy hangszórót.
|
