Michael Gronewald és Robert Daniel kutatók még tavaly egy papirusztekercsen találtak néhány sortöredéket, melyet aztán sikerült azonosítani, és egy másik töredékhez hozzákapcsolni. (A tekercsbe egyébként egy múmiát csomagoltak). Egyben ez a legkorábbi Szapphó-másolat, amelyet ismerünk: időszámításunk előtt 300 környékéről származik, vagyis Szapphó halála után háromszáz évvel keletkezett. A vers egyébként a költészet örök témáját, az elmúlást és a szerelmet énekli meg.
A tekercs ezen kívül két másik töredéket is tartalmaz. Martin West angol kutató cikkében leírja, hogy a tizenkét soros vers szövege sem tökéletesen teljes, egyes szavak hiányoznak, ám viszonylag könnyen rekonstruálni lehet őket ? természetesen komoly viták várhatók majd az értelmezők között. Az ókori költőnőnek, akit a tizedik Múzsaként is emlegettek, egyébként három teljes verse maradt fönn, ezen kívül 21 versszak, 63 sor és 264 sortöredék. Nevét egy négysoros, időmértékes strófa is viseli, ennek egyik klasszikus és leggyakrabban idézett magyar példája Berzsenyi Dániel Osztályrészem című verse:
?Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.?
