A MU Színház teázójában, kortárs tánc- és mozgásszínházi plakátok között beszélgetett Hegyi Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa Kemény István költővel. A bevezetőben megemlítette, hogy nehéz feladatra vállalkozott, hiszen a poéta nem kimondottan közlékeny ? ezt mi is tanúsíthatjuk, hiszen hallottuk őt például a Zöld Pardonban, és még másutt is; ám ez az est tökéletesen rácáfolt korábbi tapasztalataink-ra. Ebben komoly szerepet játszhatott az is, hogy Hegyi többórás interjút készített korábban Keménnyel, vagyis kialakult köztük egyfajta munkakapcsolat.
Siker, ha az ember rúg egy gólt
Sok mindent megtudtunk Kemény Istvánról: hogy nyolcévesen írta az első versét, egy hatsorosat, három rím koronázta meg a rövid szösszenetet. Ám nem sokkal később költőnk egy vele hasonló korú ?zseni? bemutatását hallotta a rádióban, és nagyon megsértődött, hiszen a pályatárs versikéje csupán négy sorból és egy rímpárból állt. A kezdeti nehézségek után a Sárvári Diákírók találkozóján Kemény besöpört néhány díjat, így előrevetült a későbbi karrier.
Ami nagyon tetszett mindkettőnknek, az a szerénység és a látható, szinte kitapintható zavar, amivel mesélt a sikerekről, amit mellesleg nem is tart sikernek. Hiába bizonygatta Hegyi, hogy sok ismerőse szereti a Kemény-lírát ? ezt mi is csak megerősíteni tudjuk. Az, hogy a kritika nem igazán tudta megemészteni, már más tészta ? a mai nap föl sem merült a téma. Egy korábbi interjújában Kemény azt mondta, hogy siker például az, ha az ember rúg egy gólt, de az nem, ha megjelenik egy verse. (Mi tudjuk azt is, hogy Kemény szeret focizni, ezért a gólokról többet is mesélhetett volna, ám a sport a ma esti beszélgetésből kimaradt.) Volt helyette Ady, ami a beszélgetőpartnereknek szemmel láthatólag nagy kedvence; megtudtuk, hogy T. S. Eliot is nagy hatást gyakorolt a fiatal poétára, főleg Ungvári Tamás bevezetője, mely fölvértezte őt olyan megközelítési módokkal, hogy a versekről profi módon is nyilatkozhasson.
A család beszédes fele
Kemény István színpadon nehéz falat (halkan beszél, állandóan keresi a szavakat), viszont ha megrágta az ember, nagyon ízletes: érezni, hogy nem elégszik meg az anekdotázással, hanem igyekszik mindig a megfelelő szót, kifejezést megkeresni- és találni. Mindennek tétje van, még egy húszfős közönség előtti beszélgetésnek is. Ennek ellenére, vagy éppen pontosan ezért nagyon tanulságos történetek hangzottak el: a család egyik fele hasonlóképp visszahúzódó, viszont a másik fele imád sztorizni, mesélni ? így van miből gazdálkodnia a csendesebbik félnek, ha már éppen író vagy költő. Kemény el is jár minden héten egy idősebb rokonhoz családi és mindenféle történeteket hallgatni, amiből előbb-utóbb akár még egy regény is megszülethet.
Szó esett a munkás hétköznapokról: miből is él meg a költő ? egy sorozathoz ír dialógusokat ?, de ezt a témát nem fejtette ki; műveinek alaptónusáról, melyet a nosztalgia, a dekadencia és a hanyatlás szavakkal lehetne talán leírni a legpontosabban, vagy a Hamvas-féle válsággal. Kemény vállalta is, hogy ő tulajdonképpen dekadens, persze a kamaszkori életérzés mellé az élet is szállította vastagon az alapanyagot, és később költőnket elkerülte a rendszerváltás környéki-utáni optimizmus ? a magyarországiak közül talán egyedül ő írt a jugoszláviai háborúról, népirtásokról. Nem ostoroz (mint az előbb említett kedvenc, Ady), hanem csak megmutatja: tessék, ez van. Ő erre figyelt föl, mások meg másra.
A borkísérlet
Alkotói módszereiről is csupán egy-két aprócska fátylat lebbentett föl: a Nagymonológ című verse írása közben például elfogyasztott egy üveg bort ? ez volt a kísérlet. Egyikünk komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy bekiabál: igyál meg minden nap egy üveg bort, az Isten szerelmére!, de nem merte megzavarni a hangulatot; ráadásul Kemény mosolyogva mondta, hogy ez természetesen nem lehet módszer, csak akkor véletlenül bejött. A verset ismerve azért mi tovább próbálkoztunk volna ezzel a technikával, bár lehet, hogy csak az (ímmel-ámmal) elnyomott alkoholista beszél belőlünk.
Ha már versek: Kemény új könyve pár héten belül megjelenik, ebből is elhangzott három-négy gyönyörű szöveg. Németh Gábor mondta egyszer Keményről, hogy neki már van jó néhány nagy verse. Most megnyugtathatunk mindenkit: újabb nagy versekkel gyarapodott az életmű.
Bobby meg Feri
