| |
Kéthetente csütörtökön 19 órától a Centrál Kávéházban Bódis Kriszta/író, dokumentumfimes/ és Gordon Agáta /író/ kiteregetik a Nő-irodalmat. Szeptember 22-én csütörtökön 19 órától vendég: Esze Dóra író Újra olvassuk Esze Dóra négy korábbi regényét az 1995-ben megjelent Málnafolyó-t, az 1996-ban publikált Két tojás-t, a 2000-ben kiadott Legyünk barátok-at, a 2003-as Bodzagőz-t, valamint bemutatjuk legújabb könyvét: Alex és Alex a föld körül. Esze Dóra az írás mellett zenével foglalkozik. Az Irodalmi Centrifuga vendégeként Mozart dalokat énekel: 1. An Chloe (Kloéhoz) 2. Komm, liebe Zither (Jöjj, drága lantom), gitár: Nagy Benedek 3. Un moto di gioja (Egy boldog szó) Esze Dóra könyvei szerelemről, barátságról, családról, szexualitásról, erőszakról szólnak. Irodalmi toposzokat ír újra - a Két tojásban például a Don Juant-, és az un. egyetemes irodalomra hangolódva annak határait tágítja, kérdéseivel, őszinteségével. Esze Dóra a tudatos kereséssel valósággal újraéleszti, levegőhöz juttatja az irodalmat. Az Irodalmi Centrifuga kritikus, elemző, kísérleti, ellentmondásokat feltáró, és ambivalenciát vállaló beszélgetések sorozata. Mű-központú, nőszempontú újraolvasó: Esze Dóra új szemmel néz korszakokat, kapcsolatokat, férfit, nőt: különös utazásokra hívó regényeiben az irodalmi nyelv közegébe emeli a női tapasztalatot, pl. ahogyan azt az egyik legnehezebb témával, a családon belüli erőszakkal teszi- a Bodzagőz-ben. Esze Dóra egyik megkerülhetetlen kortárs írónk, ennek ellenére megkerülik.. Az est folyamán kicsit alászállunk a magyar irodalmi élet és irodalomkritika bugyraiba is. Ennek kapcsán valószínűleg helyére kerül az is, hogy Esze Dóra egy ismert női magazin szerkesztője, egy népszerű író felesége, és iker gyerekeik édesanyja. Az Irodalmi Centrifuga esemény utáni nyílt szerkesztőségi órája ezen a napon is 20:30- kor kezdődik. A Törzsasztalnál első alkalommal Gordon Agáta majd Bódis Kriszta egy egy írásának közös kritikai elemzésével demonstráljuk milyen az Irodalmi Centrifuga-üzem. Az Irodalmi Centrifugában nem "elválasztjuk magunkat valakiktől". Az irodalom részeként, egyenrangúakként osztozunk az általános emberi ábrázolásának igényében. Ebből az igényből fakad, hogy egy végtelen processzus stációiként "centrifugálunk és teregetünk", beszélgetünk és kérdezünk, abban a hitben, hogy a női tapasztalat, a női elbeszélésmód, a női érzékelés általános emberi tapasztalat, mely az irodalomban, az írás aktusában az élet nyersanyagaként művészetté fordítódik le. Egy nagyobb társadalmi diskurzus katalizátoraként lehetővé teszi, hogy a nők által kezdeményezett irodalmi aspektusok és toposzok többé ne legyenek leválaszthatók a kánonról, hogy azzal általános érvényüket veszítsék. Nem lepődünk meg, hogy ma még Hiszen férfitársadalomban élünk, ahol az irodalmi közvélekedés is többnyire negatív vagy hamis sztereotípiákkal intézi el a "nőit", és előítéletekkel viseltetik iránta. "zavarjuk a vizet" hiszen éppen azon dolgozunk, hogy a "női irodalom" fogalma elavuljon. |
