A Péterfi Vilmos-díjat rendszerint olyan alkotóknak ítélik, akik jelentős életművet hoztak létre küzdelmes életük során, de az irodalmi szakmától és a mindenkori kulturális politikától méltatlanul kevés figyelmet kaptak ? mondta Vasadi Pétert méltató laudációjában Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke a ma délelőtt tartott díjátadón. ? Olyanok, akik soha nem állnak be semelyik nyáj kórusába, a maguk útját járják, elveiktől, költői és erkölcsi hitvallásuktól nem tántoríthatók el, és ha kell, az árral szemben is helytállnak.
Vasadi Péter 1926-ban született Budapesten. Elemi iskoláit Újpesten végezte, majd a Könyves Kálmán Reálgimnázium és a Kemény Zsigmond Gimnázium, később a Gábor Áron honvéd tüzér hadapródiskola tanulója lett. Miközben különböző szakmunkákat tanult, 1948-ban beiratkozott az ELTE magyar-német szakára, ahonnan azonban elbocsátották. Csakúgy, mint a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakáról, ráadásul az ország összes főiskolájáról kitiltották.
Az ötvenes-hatvanas években egy közlekedési vállalatnál dolgozott, közben közgazdasági tanulmányokat folytatott, és 1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját. 1967-től 1986-ig az Új Ember és a Vigília szerkesztője, újságírója volt.
Első verseivel 1971-ben tűnt fel A magunk kenyerén című antológiában.
Első verseivel 1971-ben tűnt fel A magunk kenyerén című antológiában.
Az eltelt négy évtizedben 20 verseskönyve és 17 prózakötete látott napvilágot. Irodalmi munkásságáért Somogy-, Új Forrás- és IRAT-nívódíjjal, József Attila-díjjal, Artisjus-, Rónay-, Füst Milán-, Kortárs-, Alföld-, Stephanus- és Arany János-díjjal tüntették ki, 2001-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
