Vettem/ Kaptam V.

Könyvhét vigíliáján Czigány György Hála című kötetének bemutatóján működtem közre, s régi-új 101 verse, Hála-szimfóniaként zengő 101 tételéből külön boldogság volt többek között két gyönyörű erotikus verset, a Zsuzsannát és a Szemérmetlent is felolvasnom, melyeket a 75 éves, hívő költő néhány évvel ezelőtt írt, mint később megtudtam. Érdekes Igazi versínyenceknek való csemege. Könyvhét vasárnapján pedig fiával, Czigány Zolival cseréltünk, aki most nem novelláskötettel, hanem meséskötettel jelentkezett, Csoda és Kósza, mint órásmesterek történetével. S bár nyolchónapos fiam, Botond, még nem tudta elolvasni a mesét, de nagyon örült a Vörösmarty téren a könyvet népszerűsítő élő paciknak és szenvedélyesen kezdte falni a betűket a Parnasszus standjánál, ahol a Parnasszus Új Vizeken sorozatának több könyvét is megrágta, így a most megjelenő kortársaim és szerzőtársaim a Parnasszusban, Mézes Gergely, Borsos Roland és Boldogh Dezső könyveit sem kímélte, még szerencse, hogy előzőleg az ő kötetbemutatójukon is olvastam föl és ismertem verseiket. S míg "Bojler égen pislognak a készenléti fények" (Mézes), "A végzet hajol felém, csillog még a bajsza," (Borsos) míg "mint bálna a planktonokat, szűröd a citromos teát." (Boldogh).
Szintén az Új Vizeken sorozatban látott napvilágot Jenei Gyula szolnoki költő, szerkesztő új verseskötete is, Ha kérdenéd címmel, melyet szintén olvastam s felolvastam kötetbemutatóján két versét, szívből ajánlom. Ahogy az ajánló, Szabó T. Anna írja:" Jenei Gyula mestere a megfoghatatlan megfogalmazásának: biztos kézzel, mégis gyöngéden nyúl a tárgyához, a részletekben megbúvó teljességhez".

S most következzenek a még "szűz", érintetlen könyvek, alig várom már, hogy rávessem magam Kukorelly Endre Legszebb verseire- úgy látszik szezonja van a legszebb verseknek, tavasszal Turczi István Legszebb versei jelentek meg, amit többszöri olvasás, felolvasás után lelkesen ajánlhatok-, s a szintén "bartellben" megszerzett Lukács Sándor vígszínházi színész és költőkollégám válogatott és új verseire, Az elűzött álom címmel, bár az újak közül is többet ismerek már, mert Sanyival ha tehetjük az előadások szünetében, néha előadás alatt is elvonulunk és olvassuk, elemezzük, megvitatjuk egymás verseit. S el ne feledkezzek a "cserélünk könyvet?" kategóriában Novák Valentin Magyar rulett novellásgyűjteményéről, mely kíváncsian várom, a Japánkert után hová vezet.

Vásárolni állandó költségvetési hiányom és növekvő "álomadósságom" miatt sajnos nem tudtam sokat, mindazonáltal boldog vagyok, hogy megvehettem Kukorelly Endre Rom című kötetét a Kalligram kiadásában, aki gondolom sajátos nézőpontjából, A komonizmus történetét dolgozta föl, nem veszélytelenül, ugyanis egy idősb szélsőbalos inzultálta dedikálás közben, mért szidja, mocskolja be azt a rendszert, bár bizonyosan nem olvasta a könyvet, én viszont hamarosan megteszem. Mindenesetre Bandi az atrocitás után csak rezignáltan annyit mondott, hogy mint író, közszereplő is, s így el kell viselnie az ilyen megnyilvánulásokat. Bár ugyanannál az asztalnál dedikálta Végre élsz című novellagyűjteményét, megúszta a számonkérést Kornis Mihály, s számomra legkedvesebb Csillebérci Naplóját, most más kiváló írásokkal együtt meghallgathatjuk a könyvbe applikált CD mellékletként is, a szerző előadásában. Bodor Béla Alakok címmel írt kortárs költőkről kritikákat a Parnasszus Könyvek Magasles sorozatában, s mivel nála aligha tud többet valaki a mai magyar irodalom egészéről, különösen érdekes milyen alakokról és mit ír Bodor Béla.

Számomra nem teljes a Könyvhét a trópusi jó ember, Ferdinandy György varázslatos egyénisége és könyvei nélkül, a Vadnyugati Tárcák óta mindent megveszek és elolvasok tőle, most regényes életébe a Chica, a trópusi lány történetén keresztül pillanthatunk bele, mely egyben a hatvanas évekbeli Puerto Rico szociográfiája is, a végén fényképekkel illusztrálva a helyszíneket. Végül, mint hab a betűtortán, megvásároltam, dedikáltattam Lator László tanár úr - a Színművészetin is ő tartott még nekünk felejthetetlen költészettan órákat, nem beszélve a költő- és fordítógenerációkról, akiknek mestere volt, mára már visszavonult a tanítástól- A tér, a tárgyak című kötetét, természetesen az Európa Kiadótól. Még csak belelapoztam a vékony kötetbe, melyben húsz új és öt átírt régi vers, némelyik hatvan éves! vár felfedezésre. Jövőre nyolcvan éves szerzőjüknek, ezúton kívánok jó egészséget!

Szerintem jó, hogy visszatért a Vörösmarty térre a Könyvhét, még a lebontott irodaépület hűlt helye is adott az egésznek valami groteszk hangulatot, csak azt sajnáltam, hogy a Vigadó oldalában lévő kocsmaszerű intézmény, melyet régi Könyvheteken csúcsra járattunk, most a felújítás miatt bezárt, így egészen az Október 6-a utcáig kellett menni, hogy elviselhető áron legalább egy sört lehessen inni ( a Vörösmarty tér melletti kevésbé csicsás étteremben 420 Ft volt egy sima presszó, mással már nem is mertem próbálkozni), de mire a sok program, találkozás, atyai kötelességek után vasárnap este fél tízre végre oda értem barátaimhoz a megbeszélt helyre, már csak a két kedves-testes felszolgálónőt találtam, akik miután megtudták kit keresek, így irányítottak tovább: "Ja a könyvesek, azok fél órája elmentek, majd tessék visszajönni jövőre!"