|
Új felelős szerkesztő a Krónikánál |
A három és fél éve alapított erdélyi magyar közéleti napilap, a Krónika létének újabb korszakába lépett. A budapesti befektetők képviselői a cég kolozsvári alkalmazottaival a múlt héten tartott gyűlésen több fontos bejelentést tettek. Az első: noha továbbra is Lukács László vezérigazgató marad a cég első számú vezetője, székhelyét mind családi, mind üzleti okokból Székelyudvarhelyre teszi át. Kolozsvárott az eddigi gazdasági igazgató, Bujdos Tünde veszi át egyes feladatait, mintegy társ-vezérigazgató lesz. Ettől a vállalkozás gazdasági helyzetének további javulását, kiterjedését remélik. Komp-Press: Ma jelentette be a Kiadó vezérigazgatója a változást: új feleles szerkesztője lesz a Krónikának. Mi a véleménye: hogyan tovább, Krónika? Bakk Miklós: Kerek másfél évig voltam felelős szerkesztője a lapnak. Úgy vállaltam el, hogy korábban főmunkatársként itt dolgozva tisztában voltam a vállalt feladattal. Úgy gondolom, hogy ezalatt a másfél év alatt a korábban meghatározott hivatása mellett is kitartott a Krónika. Ez két dolgot jelentett. Az egyiket szakmainak, a másikat politikainak tekintem. Szakmailag azt jelentette, hogy a Krónika egy korszerű hírlapot jelentett az erdélyi sajtópiacon, ennek minden szakmai ismérvével együtt. Tehát megjelenítette azt, milyennek kell lennie egy korszerű lapnak, és az újságíró társadalomban, a szakmai társadalomban is igyekezett ezt érvényesíteni. Elsősorban munkatársaink irányában, belső normaként, másrészt meg azokon a szakmai kapcsolatokon keresztül, amelyekben a Krónika mindenképpen résztvehetett. Politikai értelemben a hivatása az volt, hogy az átalakuló erdélyi sajtóstruktúrába valamiféle Erdély-központú nyilvánosságot koncipiáljon. Úgy gondolom, hogy ezt is sikerült jelentős mértékben teljesítenie, hiszen az, amit hírlapként megjelenített, nagyjából lefedte Erdélyt, mint nagyrégiót. Nyilván, kiemelt szerephez jutottak azok a tájak, megyék, ahol a magyarság és értelemszerűen olvasóink nagyobb számban vannak jelen. Elsősorban Székelyföldről, Maros megyéről van szó, de Közép-Erdély, a Partium és Bánság is jelen volt oldalainkon. Így az erdélyi hétköznapokról, az erdélyi hétköznapokkal összefüggő gazdasági, politikai folyamatokról az olvasó képet alkothatott. K-P: A Transindex egyes anyagainak közléséről van szó? B. M.: Igen. Bár ezt sokan vitatják szakmailag és lehet, hogy erről egy külön szakmai vitát lehetne folytatni, abból a szempontból mindenképpen hasznosnak találom, hogy ezzel tulajdonképpen hozzájárultunk ahhoz, hogy ne váljanak tabuvá bizonyos témák az erdélyi magyar közéletben. K-P: Ha most kezdené felelős szerkesztői munkáját, mit változtatna a lapon? B. M.: Ez csupán részben személyemnek szóló kérdés. Tulajdonképpen anyagi és logisztikai kérdés, hogy milyen lapot lehet csinálni. Tehát ez a Kiadó rendelkezésére álló eszközök kérdése is. Ami az adott keretben előállítható lapot illeti, talán egy dolgot mondhatnék. Azt, hogy az erdélyiség, és az erdélyi nyilvánosság szükséges. Pontosabban, szükség van egy erdélyközpontú nyilvánosságra. Ezt igyekeznék talán még hangsúlyosabbá tenni a lapon belül. Azt a törekvést, melyet csak néhány értelmiségi fogalmazott meg, hogy Erdélyből centrumot kell csinálnunk. Olyan centrumot kell kialakítani, az erdélyi magyarság jövője szempontjából, amely a vitatkozó Budapest és Bukarest között mindenképpen a mi hagyományainknak megfelelő, modernizálódni tudó kultúrát, és fejlődési lehetőségeket képvisel. ******************** Komp-Press: Nem mindennapi esemény egy lap életében az ilyen váltás, ami szemlélet- és irányvonal-változással is együtt jár. Tervez-e valamilyen hasonló változást a Krónikánál? Csinta Samu: Irányvonalbeli változást nem. Úgy gondolom, hogy a Krónika által felvállalt politikai meggyőződések, illetve a politikai meggyőződésekkel szembeni attitűdje rendben van. Egyfajta lazulást, azaz jó értelemben vett bulvárosítást fogunk megpróbálni, olvasóbarátabbá tenni az újságot. Egy kicsit megszabadítani olyan merevségtől, olyan struktúrabeli korláttól, ami nemcsak tördelésben jelent néha gondot, de, az újságíró kollegák - mondjuk úgy - mentalitását is bizonyos fokig korlátok közé szorítja. Olvasmányosabb anyagokat szeretnék és ezt egy új arculattal, egy új látvánnyal is megsegíteném. K-P: Konkrétan? CS. S.: Ennél több konkrétumot most nem tudok mondani. Új tipografizálást, arculatot kap a lap, belátható időn belül, ami, mégegyszer mondom, nem az lesz, hogy senki sem fog ráismerni a korábbi Krónikára. Nem egy új lapot akarunk, hanem jó értelemben vett lazítását, popularizálását a lapnak. Hogy még vonzóbb és még olvasmányosabb legyen. K-P: Az utóbbi év során elég sok jól képzett és tapasztalt belső munkatárs távozott a Krónikától. E tervezett változás nem eredményez újabb nívócsökkenést? CS. S. : Természetesen, az eltávozott kollégák hangja, stílusa gazdagította a lapot. Távozásuk veszteséget jelentett. De úgy gondolom, hogy semmiképpen nem jelent olyan mérvű veszteséget, amibe a lapnak bele kellene rokkannia, mint ahogy nem is rokkant bele. Viszont: senki előtt nincsen bezárva semmiféle kapu. Én nem vagyok haragtartó ember, nincs okom haragudni senkire. Mindenki maga alakítja életét és pályáját, úgy, ahogy jónak látja. Ha bárki egyfajta visszautat próbál keresni a Krónikához, tegye meg, üljünk le, beszélgessünk, lássuk, tudunk-e egymásnak újat mondani, tudunk-e egymás segítségére lenni. K-P: A munkatársak távozását firtatva a lap nívójára céloztam Hogy továbbra is legalább ilyen szintű marad a lap Cs. S.: Szerintem jobbnak kellene lennie a Krónikának. De elsősorban olvasmányosabb, lazább, mindenképpen olvasóbarátabb lapot szeretnék. Természetesen nem egy-két napon belül, mert az elképzelhetetlen, de belátható időn belül. És ehhez nem csak az újságíró munkatársaknak az agyát kell egy kicsit átállítani, "átmosni", de az olvasószerkesztőkét is. Én ezt természetesen majd bővebben ki fogom fejteni, amikor meg fogjuk kezdeni a közös munkát. |
