(MTI) - Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész mint öntörvényű személyiségre emlékezett Németh G. Bélára. Rendkívüli tehetsége volt ahhoz, hogy magához emelje, saját gondolatmenetére ösztönözze azt, akivel párbeszédet folytatott. Az irodalomtörténész búcsúztatójában hangsúlyozta, hogy Németh G. Béla irtózott a nagy szavaktól, nem szerette a nyilvánosságot, úgy vélte, a világmegváltó, emberboldogító tündérmesék általában hazugsággá válnak. Sztoikus alkata mindazokkal szembeállította, akik megfellebbezhetetlen igazságokat akartak kimondani vagy egyenesen jóslatokba bocsátkoztak.
Németh G. Béla szellemi és erkölcsi nagyságát méltatva Szegedy-Maszák Mihály rámutatott: ha valaki, ő igazán előkészítette a rendszerváltást, sokkal mélyebben, mint azok, akik látványos szerepet játszottak, miközben a hatalom előnyét élvezték. Mint mondta, Németh G. Béla egész életében idegenkedett a közélettől, megvetette a külsőségeket, a szónokiasságot, a túlzó állításokat, a kenetteljes vagy érzelgős hanghordozást.
Kitért arra is, hogy Németh G. Béla szellemi kört hozott létre, amelyben irodalmárok szorosan együtt tudtak működni más szakmák képviselőivel, iskolát teremtett a magyar irodalomtörténet-írásban. Munkásságáról szólva egyebek mellett azt emelte ki, hogy a XIX. századi magyar irodalom méltatójaként arról győzte meg olvasóit, súlyosan tévednek azok, akik a XX. század elejétől eredeztetik a nemzetközi szintű magyar szellemiséget. "Alkotó szellem volt, világot teremtett maga körül, és ennél többet senki nem tehet" - zárta szavait Szegedy-Maszák Mihály.
Hankiss Elemér szociológus méltató beszédében aláhúzta, hogy Németh G. Béla megalapozta az irodalomtudomány filozófiai és bölcseleti hátterét és mélységeit. Gondolatait, elemzéseit személyisége hitelesítette - folytatta, hozzátéve, hogy tele volt kételyekkel egész élete során. Hankiss Elemér felhívta a figyelmet arra is, hogy Németh G. Béla munkásságát mindvégig a megismerés vágya, az élet ezer sokféleségére való odafigyelés, a kritikai szellem és a gondolkodói áhítat jellemezte.
