A boncolgatás ebben az esetben nem véletlenül nem "ízekre szedés", hiszen az olykor kegyetlennek mutatkozó ÉS-Kvartett-tagok ezúttal egyáltalán nem voltak szőrös szívűek. Persze ehhez nagymértében hozzájárult a szerda esti alapanyag, Darvasi LászlóVirágzabálók című nagyregénye is, amely a sorozat történetének legjobb pontszámát érte el. A beszélgetésben részt vevő kritikusok ugyanis minden alkalommal egy tízes skálán osztályozzák az épp aktuálisan tárgyalt művet: ez esetben két kilences, egy nyolcas és egy hetes pontszám született.
Károlyi Csaba, Gács Anna, Szilasi László és Bárány Tibor
A beszélgetést vezető Károlyi Csaba szerkesztő, kritikus egyenesen úgy fogalmazott, Darvasi könyve az elmúlt év legfontosabb regénye számára: "szerettem elveszni a regény rengetegében". A kritikus a figurák gazdagsága mellett az "emberi viszonylatok kuszaságának", a borzalmak ábrázolásának gazdagságát emelte ki, legjobban pedig a főintrikus Schütz bácsi figuráját szerette. Bárány Tibor filozófus, kritikus megjegyezte: most vagy elvesztette a józan ítélőképességét, vagy tényleg ennyire jó év volt 2009 irodalmi szempontból - hiszen szerinte Darvasi regénye mellett az ÉS-Kvartettben legutóbb tárgyalt Kemény István-könyv, a Kedves Ismeretlen is lehetne kultuszkönyv.
A döntően pozitív megítélés ellenére azért megjelentek a negatívabb vélemények is. Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész szerint például hibaként róható fel, hogy a könyv terjedelme a szerző ízlésítéletének az eredménye, nem következik teljesen a szöveg struktúrájából. "Darvasi könyve tetszetősebb, Keményé fontosabb könyv" - érzékeltette a korábban említett Kemény-regény és a Virágzabálók közti differenciát Gács Anna író, kritikus. Úgy véli: a szöveg elképesztő gazdagsága ellentmondásban van a regényben túltengő sztereotípiák helyenként terhes uralmával, a teatralitás gépies ismétlődése, a férfi-nő kapcsolatok kevés változatosságot mutató variációi a könyv gyenge pontjai. Bár a Virágzabálók történetének igen központi és fontos helyszíne Szeged, Szilasi László nem feltétlenül tartja ezt szegedi regénynek: "Szegedi lakosként azt mondhatom, hogy nagyon kevéssé játszódik Szegeden. Nem erőszakolnám, hogy ez egy szegedi regény". Gács Anna hozzáfűzte: ő pedig azzal nem ért egyet, hogy ez egy történelmi regény lenne.
A regény egyik fontos vonása, hogy szereplői a viharos és nehéz történelmi körülmények között sem különösebben reagálnak a történésekre, nincsenek eszméik, meggyőződéseik. A folyamatos előre- és visszautalások egy egészen különleges hálót szőnek a történetből, a regényt felépítő öt könyv mindegyike másképp közelít az eseményekhez. Míg Gács Anna szerint ezek az újramesélések - amelyek tulajdonképpen nem különböző nézőpontokat, inkább közelítéseket mutatnak meg - nem adnak hozzá a korábbiakhoz, Bárány Tibor úgy gondolja: minden ilyen "elmesélés" után máshol kell meghúznunk a valóság és a fikció határát. Az öt különböző perspektíva helyett öt elrendezéssel találkozunk - ez pedig időről időre mint valami krimi fed fel újabb részleteket. Szerinte a regény egyik legerősebb strukturáló erejét az jelenti, hogy a szereplők képtelenek nyelvileg artikulálni a saját perspektívájukat: hiányoznak azok a fogalmi sémák, amik egy történelmi könyvhöz szükségesek lennének.
