Zalán: A Morvay

Morvay László

   elment. Csöndesebben, mint ahogy élt, talán túl csöndesen is. Mi, a barátai sem tudtuk, amit ő már régóta bizonyságként élt meg: elfogytak a napjai. Nem akarta, hogy szánják a halálhoz vezető emberi vergődések és gyámoltalanságok miatt azok, akikkel a betegség előtt átdolgozta-bulizta-szerette és -szenvedte az életét. Az életét, mely nem fölösleges zajokkal volt tele, hanem az élni nagyon szerető, tudó, akaró és merő, folyton munkálkodó és alkotó ember életzajaival. Az a fajta művész volt Morvay László, aki mindent meg akart tapasztalni, mindent megkísérelt megragadni, és mindent szeretett továbbadni abból, amit megtapasztalt, megragadott vagy megkísértett. Alkotott, szervezkedett, a Tűzzománcművészek Magyar Társasága elnöke volt, szakkört vezetett a jövőjükért hozzá érkező és tőle tovább induló képzőművészjelölt fiataloknak, rajzolt és égetett, égette a zománcot és a tulajdon életét, néha hihetetlen hőfokon.
   
   Régtől fölesküdött a tűzzománcra, annak is a grafikus vonulatára. Gazdag honlapján ezt így pontosítja: "Zománcműveim kétirányúak: 1. színes festékcsomók gubancából kibontakozó, kalligrafikus díszítésű, szarkasztikus, figurális alkotások. 2. a vörösrézlemez és a fémek oxidjával színezett üveg összeolvadásának technikáját kihasználva, illusztratív tűzzománcgrafikák, amelyek biblikus témájúak, az emberi kapcsolatok ábrázolásával, etikai problémák boncolgatásával foglalkoznak."
   Nagy méretű, külső és belső térben elhelyezett formákban gondolkodott, ilyen munkái láthatóak sok más hely mellett Nagyváradon Harkányban, Tótin (Románia), Hévízen, Dobogókőn, Szenttamáson (Vajdaság)Ľ 1996-ban a Millecentenárium alkalmából Ópusztaszerre ő készítette el a Magyarok hét nyila című tűzzománc térplaszikát (12 m magas fém nyílvesszők, 56 zománctábla, közel 96 négyzetméter).
   
   Készített persze megszámlálhatatlan kisméretű munkát is, stáció-sorozatokat és megannyi tűzzománc hármasoltárt, melyek egyik darabja egy évtizede a dolgozószobám falát díszíti. Rápillantok, nyitva van. Ez azt jelenti - így egyeztünk meg vele, amikor a kezembe nyomta -, hogy itthon vagyok. Mégis úgy érzem most, oda kell mennem, és be kell csuknom. Ahogy a tükröket is letakarják olykorĽ És csak nagy sokára fogom kinyitni újra, nem tudom pontosan még, hogy mikor. Talán, ha úgy érzem, itthon lehetek megint a dolgozószobámban Lacika, Panca, Morvás - a drága soknevű barát, költő és grafikusmű-vész földi nemlétének tudatában is.