 |
Jól megválasztott a cím, jól szerkesztett a borító. A fedőlap egy női-férfi akttal, a feléjük forduló női mellrajzzal (lehet a szerzőé-beszélőé), színeivel - szüzesség fehérje, szerelem pirosa, halál feketéje - a kötet belseje felé mutat.
#8220;én gergelyedit vagyok, /egót fitymáló pipihús" - nevezi meg a beszélő a kötetben megszólaló önmagát. Ez a hang hol #8220;bájos gyerekgőgics", hol #8220;devoráló naiva" vagy #8220;bőrbe göngyölt dög", netán #8220;bödör vörös díva" hangja, hol mindegyik egyszerre. A gyermek őszintesége, a díva hűvössége, a dög trágársága mind azt az elemi, zsigeri élményt próbálja megfogalmazni, ami a másik/egy másik utáni vágy, kötődés vagy hiány. (A keresésben az én néha csak önmagára lel.) A vágy megjelenése, vajúdása, a kötődés kétsége, felbomlása a hangok sokfélesége révén is egy polifonikus formai és tartalmi sokféleséghez vezet. Ugyanakkor a kötet nagyon is egységes. A jól kiválasztott, erős nyitó és záró versek közé helyezett szövegek mind a szerelem (ha az) kérdéskörét járják körül. Legnagyobb hangsúly a már megkopott viszony rajzára esik, annak a vergődéssel vegyes tehetetlenségnek az érzékeltetésére, ami egy már kényszerű, vonszolt szerelem velejárója: #8220;fölpattogzik bennünk a képzelt gyöngédség /a megértés mímelt infantilis máz /a közös meghittség egyre (h)idegenebb /szexbe menekül a durvuló tapintás (...)". (A hátlap is ezt a szöveget emeli ki; ez ismét a figyelmes szerkesztés jele.)
A szerelemről való beszéd a kötetben egyenes, leplezetlen. A versek meztelenül kínálják magukat az olvasónak, a kötet mintegy széttárja (vers)lábait.
Gergely Edit gyakran játszatja egybe szerelem és költészet motívumait (a versírás a második tematika, ami a kötetben megjelenik). Van úgy, hogy az olvasó szeretővé válik (ha beírja magát a vers üres soraiba); a magára hagyott szerető ölelkező rímekkel bíbelődik; a halódó szerelem maradványai egy utolsó költeménybe (mint egy urnába) mentődnek át; a piros betűs napon egyszerre tilos versírás és szeretkezés.
A #8220;testszínű szavak" erotikája egy már tudatos gesztus által megidézett erotika. A vágy reflektált, a megszólalás mikéntje stilizált és egyenletes (a versek alanyai líraian #8220;purcintanak" és #8220;szellentenek"). A kötet jónéhány szépen árnyalt, pontos verset, versszakot tartalmaz. Néha azonban nem könnyű az egymásba gubancolódott képeket kibontani.
A kötet retorikájának része az áthallásokban, utalásokban megjelenő József Attila-i, Szilágyi Domokosi, Parti Nagy-i, Weöresi, Pilinszkys attitűd, hangulat. A vendégszövegek, átírások zökkenőmentesen simulnak bele a Gergely Edit-féle lírába. Ezzel szemben az is gyakori vonása a verseknek, hogy csattanóra vannak kihegyezve (kiugrásokra a szöveg homogenitásából). A poénok néha igen jól működnek - pl. "(méhem kelyhétvéremmel)/ vegyétek és egyétek// sőt, kapjátok be". A szójátékok gyakran hatásosak (Létlelet). A sok lábjegyzet némelyike is ötletes: a #8220;Le a hedonizmussal" sorban kifejeződő kívánságot megvalósítja lábjegyzete - a lap aljára, vagyis le kerül a #8220;hedonizmus" kifejezés. |
