A 2023. augusztus 15-i rendezvényen Fábián László, Takaró Mihály és Varga Betti beszéltek a témáról a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a József Attila-díjas író, s a Tokaji Írótábor elnöke, L. Simon László moderálása mellett. Az alábbiakban az Örökség Műhely részletes összefoglalóját közöljük változatlan formában.
A 2023-as Írótábor második napján rendezett beszélgetést L. Simon László, a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke nyitotta meg a Rákóczi Pince hangulatos teraszán. Az elnök nyitógondolataiban kiemelte: a rendezvényen olyan kérdést járnak körül, amely sokakat izgat, részben azért, mert az elmúlt évben a pedagógusok helyzetével, a Nemzeti alaptantervvel, s az irodalomoktatással kapcsolatban számos, súlyos közéleti és politikai vitának lehettünk szemtanúi, adott esetben résztvevői. Felvezetése után L. Simon László bemutatta a résztvevőket: Varga Betti magyartanárt, a HUBBY elnökségi tagját, Takaró Mihály József Attila-díjas magyar írót, irodalomtörténészt, s tanárt, illetve Fábián László magyar nyelv és irodalom, valamint mozgóképkultúra és médiaismeret szakos gimnáziumi vezetőtanárt.
A beszélgetés moderátora elsőként arra volt kíváncsi, hogy a résztvevők mit gondolnak, mi a szerepe az olvasástanításnak és az irodalomoktatásnak, s miért kell irodalmat tanítani? Takaró Mihály válaszában elmondta: „az irodalom és az irodalomoktatás identitásképző tárgy. Nem lehet vita tárgya, hogy az irodalom és a nyelv a nemzeti kultúra tekintetében identitásképző tantárgyak, ilyen értelemben tehát kiemeltek”. Az irodalomtörténész ezután a Nemzeti alaptantervből olvasott fel részletet.
„A gyakorló pedagógia felől nézve számtalan fontos kérdésre nem fókuszál a NAT” – hangsúlyozta Fábián László gondolatmenetében. Szerinte ugyanis fontos lenne arról beszélni, hogy milyen szakmai konszenzus nincs a NAT mögött, s arról, hogy ez a Nemzeti alaptanterv – főként – nem olyan problémákra fókuszál, amelyek a jelen problémái, mint például az olvasástanítás, az értő olvasástanítás.
Varga Betti magyartanár elmondta, a feltett kérdés szerinte legalább húsz kiskérdést tartalmazott. „Gondolkodnunk kell azon, hogy valójában mit is jelent az irodalomtanítás, mik azok a művek, műrészletek, amik nem teherként jelennek meg a gyermekek előtt, hanem valódi élményként?” – tette fel a kérdést a HUBBY elnökségi tagja, majd bevezette a beszélgetésbe a mesterséges intelligencia fogalmát. Varga Betti kijelentette: hiszi, hogy biztos műveltségi alapok nélkül nem lesznek értő, elemző olvasók. „Szerintem, amiről gondolkodnunk kell: mi ma a tanár?”
Takaró Mihály a rendezvényen elmondta: „mikor egy nemzeti közösségről beszélünk, annak van egy összetartó ereje, a közös kultúra. Újra ki kell alakítani a közös kulturális kódot”. Fábián László a közönségre nézve hangsúlyozta, mindannyian hiszünk a szavak erejében, az írásban! A tanár szerepével kapcsolatban pedig elmondta, lényeges, s örülne annak, ha társadalmi és gazdasági megbecsültsége lenne ma a tanártársadalomnak Magyarországon. Erre Varga Betti reflektált, majd következő gondolatát osztotta meg a közönséggel: „az irodalomtanításnál egy megváltozott érettségiről beszélhetünk, ahol középszinten megjelenik a műveltségi tesztsor. Én szeretem, ha műveltséget és értéket adunk át a gyermekeknek, de a mai, központosított oktatásban ezt várjuk attól a gyermektől is, aki a technikumból fog elmenni az érettségire, attól a gyerektől is, aki az ELTE Trefotból, és attól a diáktól is, aki elképesztő családi összefogással és energiával egy borsodi faluból elmegy a közeli metropolis technikumába érettségizni. Ez valahol embertelen, mindenkire nézve. Ezek valahol olyan elvárások, amiket nem lehet központosítani” – mondta Varga Betti.
„Különböző életkorokban mi az irodalomtanításnak és az olvasástanításnak a feladata?” – tette fel a kérdést a Tokaji Írótábor elnöke, a beszélgetés moderátora.
L. Simon László kiemelte, három feladatról lehet beszélni: az egyik technikai jellegű, s nem kapcsolódik az identitáshoz, ez a biztos szövegértés és a differenciális olvasásnak a képessége, melyre akkor is szükségünk van, ha nem leszünk irodalmárok. A második szerinte az etikai dimenziót mutatja, ami az irodalomoktatásnak az egyik legfontosabb feladata, ezt csecsemőkortól fogva tapasztaljuk. „A hároméves gyermekünknek nem A kőszívű ember fiait olvassuk fel, ahogy haladunk előre az olvasmányi élmények megszerzésének terén, gyakorlatilag az alapvető emberi értékeknek a megerősítése, megmutatása a cél.” L. Simon László szerint abban a korban személyiséget kell megerősíteni, kiteljesíteni, s azt kell megmutatni, hogy mi az a keretrendszer, amely az ember életét erkölcsileg meghatározza. „S a harmadik szint pedig – amely nekünk, magyaroknak különösen fontos – a nemzeti identitási keret meghatározása: mitől tartozunk mi egy nemzeti közösségbe, mitől vagyunk mi magyarok” – fejtette ki az elnök.
A beszélgetésen a résztvevők körbejárták a pedagógushiánynak, az oktatási napok csökkenésének s a kortárs irodalomnak a kérdéskörét is.
L. Simon László a beszélgetésen kiemelte: azt gondolja, annak a klasszikus iskolarendszernek, mely az európai oktatást uralja, belátható időn belül vége lesz. „Ezt ki kell mondani, s erre kell felkészülni, stratégiát alkotni. A valóság az, hogy ez a klasszikus iskolarendszer nem fog működni. Ha más nem, erre a mesterséges intelligencia megjelenése és az olyan gyorsaságú térfoglalása, amit az elmúlt fél évben láthattunk, irányítja rá leginkább a figyelmet. Ez az iskolarendszer – tőlünk, az oktatáspolitika szándékától, a pedagógusok felkészültségétől s jóakaratától függetlenül, magától fog összeomlani.” Takaró Mihály válaszában reflektált L. Simon László gondolataira, saját véleményét fejtette ki, s a mesterséges intelligenciával kapcsolatos élményeit osztotta meg a közönséggel.
Az Irodalom az oktatásban című, érdekes, kellemes hangulatú, s fontos témát feszegető kerekasztal-beszélgetés kedden délután a hallgatóság kérdéseivel s felszólalásaival zárult a tokaji Rákóczi Pince teraszán.
A beszélgetés itt tekinthető meg:
Fotók: Örökség Kultúrpolitikai Intézet
