Bodor_3
Virányi Attila, Bodor Ádám, Murányi Sándor Olivér

A pártállam kétes tisztaságú ingeket, nyakkendőket viselő egykori cenzorait idézte fel a bevezető, Ne cserélj el engem című dalban Virányi Attila. A fehér inghez, nyakkendőhöz való viszonyulásáról beszélt az első kérdésre reagálva Bodor Ádám: ?A fehér inggel alapvetően nincs nekem bajom, a nyakkendővel annál inkább, mert én egy elég ostoba, cicomás ruhadarabnak véltem mindig. Szóval én nem viseltem soha. Azaz teológus koromban a sátoros ünnepek alkalmával ki kellett járni igét hirdetni, akkor nem úsztam meg? ? idézte fel. Az író elmondta, nem szereti, ha valaki elvből tagadja a polgári életnek a kellékeit: ?Magam is polgári családból származom és tudom, hogy a szüleim és a környezetem időnként eléggé görbe tekintetekkel kísérte a megnyilvánulásaimat, de egy idő után megszokták. Annyi minden történt körülöttünk, ami már alig emlékezetett a polgári életformára, hogy az én viselkedésem észre sem vették.?

Bodor
Virányi Attila és Bodor Ádám

 

A börtönben töltött időszak alatt, a diktatúrában is felül lehetett emelkedni az adott helyzet tragikumán, vallja Bodor Ádám: ?A szabadság érzete egy adottság. Nem mondom, hogy túl sokszor megérintett, de még a börtönben is voltak olyan pillanataim, amikor úgy éreztem, hogy független vagyok a szörnyűségektől, ami körülvesz. Vagy megúszom, vagy nem, de tudok más lenni, mint amit elvárnak tőlem.?

 

A diktatúra mindennapjaiban menekülési útvonal volt az alkohol, mondta Bodor Ádám, akinek a hősei nagyon sokat isznak. ?Én is ittam este, éjjel. Esti ivó voltam, az egész nap tisztaságát mindig meg akartam őrizni. Ez egy olyan túlélési technika volt, amibe bele is lehetett halni, bele is haltak sokan. Az emberre esténként teljes súlyával rázúdult az egész társadalmi környezet és ezt az alkohol feloldotta kicsit? ? fogalmazott.

Bodor_2
Bodor Ádám és Murányi Sándor Olivér

Az író egyébként hangsúlyozza, hogy művei nem önéletrajzi ihletettségűek. ?Sokan kérdezték, miért nem írok a börtönről. Egyrészt olyanok kellene írjanak róla, akik nálam sokkal többet szenvedtek. Én 17 éves voltam, fiatalként könnyedén fogtam fel. Éreztem, hogy valami fontos eseménynek a része vagyok, ami ki fog hatni az egész életemre. Ki is hatott persze, azért írok ilyesmiket, de magáról a börtönről nem. Az már megtörtént, nem izgat. Különben is ez az egész talán túl mélyen él bennem és attól tartok, ebből nem tudok fikciót teremteni.?

Az áprilisban megjelenő, Sehol című kötet hét elbeszélést és egy novellát tartalmaz ?Nem állt szándékomban rövidprózát írni, de ha már megszülettek ezek az írások, úgy gondoltam, mielőtt egy terjedelmesebb munkába vágnék, közreadom? ? tette hozzá. Véleménye szerint a Sehol több írása témájában és hangnemében teljesen elüt azoktól, amelyeket a közönség megszokott, összességében ?nagyon kegyetlen könyv lett?, alig van benne humor. ?A humort az ember nem belecsempészi az írásaiba, hanem az a szöveg keletkezése során beszivárog a mondatokba. A Sehol, úgy látszik, e tekintetben is eltér az eddigiektől? ? mondta.

Forrás: maszol.ro