?A versnek, sőt, magának a nyelvnek egyik legalapvetőbb tulajdonsága a dallama, a ritmusa, a sajátos zeneisége? ? mondta el Tardy-Molnár Anna, az estet szervező Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (MANK Nonprofit Kft.) ügyvezetője. Ráadásul két olyan kiemelkedő alkotót köszönthetett az Alkotóművészeti Szalonon, ?akik a legautentikusabban tudnak minket beavatni a szavak, dallamok, ritmusok világába? ? tette hozzá.
?Farkas Wellmann Éva költő idén megjelent Parancsolatok című kötete a Tízparancsolat által ihletett tíz verset adja közre CD-melléklettel és Ferencz Zoltán kiváló grafikáival. Szöveg, kép és dallam olyan egymást kiegészítő elegyet hoz létre, amely nemcsak hozzásegít minket a befogadáshoz, hanem elmélyíti, és még maradandóbbá teszi az élményt? ? fogalmazott az ügyvezető igazgató. A téma kapcsán megjegyezte, hogy az elmúlt évtizedekben kiveszett a memoriter az iskolai oktatásból, így generációja jóval kevesebb verset tud felidézni, mint a szüleik. Számtalan sort azonban a megzenésített verseken keresztül jegyezhettünk meg, így Radványi Balázsnak és a Kaláka együttesnek megszámlálhatatlanul sok verset köszönhetünk, nélkülük kevesebbekhez jutott volna el Kányádi Sándor életműve, vagy éppen Varró Dániel munkái.
Felnőtt versekkel kezdték a rímbe szedett sorok megzenésítését a Kaláka zenekar tagjai a 1969-1970-es években. Meglátogatta akkor műsoraikat Kósa Ferenc, Csoóri Sándor, vagy éppen Tornyai József, gyorsan jött népszerűségüket pedig mivel is lehetne jobban szemléltetni, mint az egész klubot megtöltő estekkel ? repített minket vissza az időben Radványi Balázs. Az egyetemi színpad állandó előadóiként is sokan megismerték őket, majd később a volt egyetemi társak a gyermekeikkel közösen látogatták meg az előadásaikat. Ez vezette őket az elhatározásra, hogy gyermekverseket zenésítsenek meg, amelyekkel a legnagyobb sikereiket érték el. Mirtse Zsuzsa az indulás sikerei mellett kiemelte a zenekar unikalitását, fél évszázada zenélnek ugyanis együtt a Kaláka együttes tagjai.
Radványi Balázsnak több dala is íródott már Farkas Wellmann Éva verseire, az együttműködés pedig 2010-ig nyúlik vissza, amikor a zenész a Petőfi Rádió felkérésére nyúlt a költő egyik verséhez. ?A kortárs költőkkel való kapcsolattartás nagyon jó módja a költészet megzenésítésének? ? fogalmazta meg véleményét Radványi Balázs, majd hozzátette: az kihívást is jelent a számára.
Az első közös mű is bekerült az est repertoárjába, amely Éva második, 17 évesen írt versére készült: ?Esendő egysége egy elemnek / egészükről majdnem soha szó nincs / vontatott s persze hiányos a szókincs / kovácsolt váza csak a félelemnek? ? írja a költő a versben.
Farkas Wellmann Éva első két verseskötete között kilenc, a második és harmadik között hét év telt el ? mondta el maga a költő, de közben is sokat írt, többek között esszéket, ráadásul egy doktori dolgozat végére is pontot tett. A verseskötetek ritka megjelenésének oka kapcsán saját önkritikusságát említette meg, hiszen ami szerinte nem állná meg a helyét a nagyközönség előtt, azt igyekszik megóvni a nyilvánosságtól. Ugyan a kötött forma, amelyben Éva alkot, első ízben mankóként szolgált a számára, megdöbbenve tapasztalta, hogy a forma is inspirálóan hat rá. Aztán már nehezen keveredett ki abból, és élvezni kezdte, hogy nem csak gondolatokat vet papírra, hanem magával a formával is játsszik.
Az Alkotóművészeti Szalon története
Régóta kereste a módját annak a MANK Nonprofit Kft., miként lehet a magyar alkotóművészeket és gondolkodókat közelebb hozni egymáshoz, hogyan lehetne közöttük a társasági szálakat erősíteni annak érdekében, hogy a magyar kulturális élet vagy annak egyes területei erősebbek és szervezettebbek legyenek. Így történt, hogy havonta egyszer néhány órára szalont nyit a budai Várban, az Úri utca 54?56-ban, a Mailáth-palota épületében, a Cseh Tamás Archívum termeiben.
Az estek részét képezik azok a filmes összeállítások, amelyeket Hanák Gábor, a Cseh Tamás Archívum Alapítója állít össze az egyes beszélgetések apropóján. Az októberi Alkotóművészeti Szalonon 1956. október 23-áról emlékezett meg a válogatás.
Fotók: Csákvári Zsigmond
