Ismeretlen ismerősök

Kár pedig a ritkás sorokért. Kétségtelenül nem a világ legismertebb programját kínálta a műsor, és meghallgatván az általam eddig - nem szégyellem bevallani - sosem hallott műveket, állíthatom, hogy nem is mind tartozik a zeneirodalom legcsillogóbb ékkövei közé, ám rendkívül szórakoztató, és újdonságában üdítő zenéket hallhattunk értő, kiváló és lelkes előadásban. Minden mű ínyencség, hisz ki ismer itthon bármit Faurétól a Requiemen kívül? Hogy szegény Saint-Saënst és az ő Állatok farsangját már ne is említsem. Két műve is elhangzott ezen az estén, melyekben néhány terjengős, szalonos tételt megkapóan lírai ballada, vagy szellemes irónia váltott. Változatos, szórakoztató zene a II. (a-moll) szimfónia és az Odelette - fuvolára és zenekarra. Faurétól a Shylock című színpadi kísérőzenéből készült szvitet hallhattuk. A művet Shakespeare Velencei kalmárja alapján dolgozta át Haracourt, ehhez készült a kísérőzene, amit a XIX. században Shakespeare-előadások szüneteiben játszottak. Két, egymással feleselő pásztor megszólaltatása remek alkalom a fúvósoknak, hogy kiemelkedjenek a tuttiból, s ők nem is hagyták ki a lehetőséget. A fúvósok egyébként is egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak minden műben, így itt is, vagy az Odelette-ben, amit a szerző zenei fuvolakölteménynek nevezett. A lírai mű pompásan szólalt meg, hódolat a szólistának (Florian Cousin) és az együttesnek.

Egy szerzőről és egy előadóról nem esett még szó. Canteloube: Chants d'Auvergne-dalok című ciklusából két csokornyit adott elő a világhírű svéd mezzo, Anne Sofie von Otter. A dalok szellemesek, igazi kavalkádot alkotnak. A népdalra építenek, ám amolyan francia módon. Nem a bartóki mélységet kell keresni bennük, hanem a pikáns játékosságot. Sok mindenre lehetőséget kínálnak az előadónak: tréfásak és vaskosak, finomak és drámaiak, sziporkázóan hangszerelt kis zsánerképek. Otter elsőrangú előadó, tudjuk, bár én eddig főleg operákban és oratóriumokban hallottam. A dal is remekül áll neki: két percben is tud karaktert teremteni, előadása színes, élettel teli, nemcsak hangjával, egész testével énekel. Pici jeleneteket varázsolt elénk. Kölcsönösen segítette egymást a szellemes zenei anyag, a kiváló zenekar, a dinamikus karmester és az elsőrangú énekesnő. Egyetlen kifogásom, hogy itt is elnyomta néha a tutti az énekest, ami oly gyakori jelenség manapság. De ez igazán csak egy szeplőcske volt a pompás és üdítő estén.