Az i.e. 6. században keletkezett, 101 szóból álló költemény az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb ókortörténeti felfedezésének számít, ugyanis a költőnőtől eddig mindössze 3 teljes vers (63 sornyi) és nagyjából 264 töredék volt ismert. Platón szerint Szapphó nem is költőnő, hanem a Múzsák egyike volt, aki még az athéni Szólónt is megihlette, aki mindenáron szerette volna "megtanulni ezt a verset s utána meghalni".
A most előkerült költemény útja azonban egyáltalán nem volt ennyire romantikus és költői: egy egyiptomi múmia pólyáján találták meg, melynek anyaga valamilyen papirusz lehetett, és melyre később különböző motívumokat festhettek.
A Guardian beszámolója szerint a két kutató, Michael Gronewald és Robert Daniel a Kölni Egyetem archívumában tavaly bukkant rá a papiruszra, mely első látásra igazán jelentéktelennek tűnt, ám az alapos vizsgálat megállapította, hogy Szapphó költemények olvashatók a tekercsen. A szöveg pedig egy olyan vers töredéke, amelynek más részletei az 1922-ben talált oxürünkhoszi papiruszokban is megtalálhatók. Az oxürünkhoszi papiruszokat jelenleg az ókori szövegek lehetséges Szent Gráljaként kezelik a kutatók.
A két töredék egymás mellé téve teljes szöveget alkot, s ez Szapphó negyedik ismert verse. A költemény kommentárokkal és kísérőszövegekkel a Times Literary Supplement múlt heti számában olvasható.
"[You for] the fragrant-blossomed Muses' lovely gifts
[be zealous,] girls, [and the] clear melodious lyre:
[but my once tender] body old age now
[has seized;] my hair's turned [white] instead of dark;
my heart's grown heavy, my knees will not support me,
that once on a time were fleet for the dance as fawns.
This state I oft bemoan; but what's to do?
Not to grow old, being human, there's no way.
Tithonus once, the tale was, rose-armed Dawn,
love-smitten, carried off to the world's end,
handsome and young then, yet in time grey age
o'ertook him, husband of immortal wife."
