Csajkovszkij Diótörője évtizedek óta, szerte a világban a karácsonyi készülődés elengedhetetlen része. A budapesti Operában közel hetven éven át azonos előadást láthatott több felnövekvő generáció. 2015 telén Marius Petipa és Lev Ivanov (az eredeti változat koreográfusai) és Oláh Gusztáv díszlettervező emlékének is adózva egy újragondolt, a klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti és vizuális elvárásainak megfelelő, új kiállítású darabbal jelentkezik a Magyar Nemzeti Balett. A klasszikus zenei anyagra egy igazi Diótörő-specialista, a nemzetközi hírnévnek örvendő Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreografált új mesebalettet.
A Magyar Állami Operaház balett-társulatának történetében először készít világszerte elismert művész az együttes tagjaira szabott, ugyanakkor a helyi jellegzetességekre is építő koreográfiát. Eagling munkája nyomán a karácsonyi varázslat még látványosabb, még táncosabb változatban kerül a közönség elé. Az új produkció előkészítésében alkotópartnerként vett részt Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója. Az új Diótörő megújult díszleteit Vavrinecz Beáta, káprázatos jelmezeit Rományi Nóra tervezte.
A 21 előadásos sorozatban, amely november 28-án veszi kezdetét, a tradíciókhoz híven ismét színpadra lép a Magyar Nemzeti Balett csaknem összes tagja. Újdonság azonban, hogy a szóló szerepekben számos fiatal tehetség kap lehetőséget az együttes tapasztaltabb szólistái mellett. Mária hercegnő szerepében először látható az Operában a társulat idén Budapestre szerződött orosz származású magántáncosnője, Melnik Tatiana.
A diótörő történetét eredetileg E. T. A. Hoffmann vetette papírra 1816-ban, A diótörő és az Egérkirály címmel. A mese alapgondolata, hogy a világ tele van csodákkal, csak nem mindenki látja őket. Alexandre Dumas1844-ben erőteljesen átdolgozta Hoffmann történetét. Ezt a verziót kapta kézhez Csajkovszkij Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak akkori főigazgatójától. A megrendelés egy mesebalett megkomponálására szólt, amelyhez a legendás Marius Petipa, a szentpétervári Cári Színház francia származású koreográfusa kapott megbízást. A halhatatlan mű azóta számtalan feldolgozásban látható szerte a nagyvilágban. Statisztikák tekintetében talán a New York City Balett előadása vezet; 1954-ben mutatták be a művet, a társulat évente átlagosan ötvenszer adja elő és ugyancsak évente legalább százezren nézik meg a balettet.
