A Zsil-völgy bányászai megérezték erejüket, amikor a kormány a diáktüntetések eltörésére használta fel őket. Most gazdasági követeléseket fogalmaznak meg. Átlagos európai szemlélő számra ezek a követelések igen szerények, például az, hogy a boltokban rendszeresen lehessen kenyeret kapni, vagy, hogy a lakásokba vezessék be a gázt. A bányászok ismét a bunkósbot és a kitépett kábel proletárfegyveréhez nyúlnak, és törve-zúzva hatolnak be a román parlament épületében. Jelszavuk a Nemzeti Megmentés Frontja vezetőinek lemondása, ám csupán Petre Roman hajlandó erre. A spontán bányásztüntetést, amely csak néhány napig tart, a gazdasági viszonyok gyors romlása magyarázza. A diktatúra megdöntése Romániában sem jelentette az életkörülmények hirtelen javulását, sőt: a reáljövedelem egy év alatt ötödével csökkent, az ipari termelés pedig csaknem egyharmadával esett vissza Ceauşescu kivégzése óta.
