A Lisa Gerrard énekesnő és Brendan Perry multiinstrumentalista által alkotott csapat 1981-ben alakult Ausztráliában, de 1982-ben áttette működését Londonba. (Lisa Gerrard jó ideje újra Ausztráliában él, Brendan Perry pedig Írországban.) A jellegzetes Dead Can Dance-es világzenei hangzást a neoklasszikus, emelkedett muzsika jelenti, amely a nyolcvanas évek közepétől teljesedett ki és egyaránt felfedezhetőek voltak benne arab-bizánci elemek, illetve középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások. Az együttes olyan, ma már klasszikusnak nevezhető számokat írt és adott elő, mint a Saltarello, a The Wind That Shakes the Barley, a How Fortunate the Man With None, a Sanvean, a Yulunga vagy a Severance. Hét lemezt készítettek 1996-ig, akkor azonban felfüggesztették működésüket.
Ám 2005-ben ismét összeálltak egy turnéra, 2012-ben pedig egy új stúdióalbum is született Anastasis címmel ? ennek turnéja nagy sikerrel zajlott, a Budapest Sportarénában is felléptek. ?A pontos okát nem tudnám megfogalmazni annak, miért döntöttünk úgy Brendannel, hogy ismét működtetjük a Dead Can Dance-t. Elkezdtünk beszélgetni, szóba került mindaz, amit együtt elértünk. Könnyű felismerni, hogy ha valami nagyon hiányzik, és mi a Dead Can Dance-szel most így voltunk. Egy-egy koncert számunkra egyfajta ünnep, a közönség pedig mindig kedvezően fogad minket? ? mondta akkor az MTI-nek adott interjúban Lisa Gerrard. Ezután egy újabb hosszabb szünet következett, majd a Dead Can Dance 2016-ban Eleusis címmel írt dalt, hogy támogassa Eléfszina görög város pályázatát az Európa Kulturális Fővárosa 2021 címre (ezt harmadmagával el is nyerte).
Még készülő, Dionysus című albumukat azok a régi múltra visszatekintő európai tavaszi és őszi fesztiválok ihlették, amelyek Dionüszosszal kapcsolatosak. Az anyag előtérbe helyezi azokat a rítusokat és rituálékat, amelyeket a görög istennek tulajdonítanak. A lemez hét mozzanata Dionüszosz mítoszának és kultuszának hét különböző arcát mutatja be. A zenei forma az oratórium, amelynek spirituális és világi részei is vannak ? olvasható a budapesti koncertet szervező ShowTime Budapest közleményében. Mint írják, a zeneszerző Brendan Perry a természet hangjaiból merített ihletet, leginkább az állatok hívó hangjaiból, ezeket a világ különböző tájairól szerzett népi hangszerek segítségével mutatják be.
Ezek között van az iráni daf dob vagy a szlovák pásztorfurulya, a fujara. Ahogy a Dead Can Dance korábbi lemezein, a Dionysuson is a világ különböző népeinek hagyományai, és azok ütemei játsszák a főszerepet. Hallhatóak svájci kecskepásztorok, új-zélandi méhkasok, mexikói és brazil madárhangok is. ?Gyerekkoromban a házunkban mindenféle zene és költészet jelen volt. Nagy hatással volt rám a görög, a török kultúra, a zene, és ezeket a dalokat valahogy akkor is érti az ember, ha nem beszéli a nyelvet és nincs tisztában a szöveggel? ? mondta Lisa Gerrard.
A Dead Can Dance először 1996 nyarán lépett fel Magyarországon, a ma már nem létező Budai Parkszínpadon, a World Music Festival keretében. Akkora volt az érdeklődés, hogy még a környező fákon is lógtak az emberek. Lisa Gerrard ? akárcsak Brendan Perry ? azóta elsősorban szólóelőadóként dolgozik és jelentet meg lemezeket, emellett számos filmzenében működött közre előadóként és dalszerzőként. Énekelt Koltai Lajos 2005-ben bemutatott mozijában, a Sorstalanságban is, amely Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas regénye nyomán készült Ennio Morricone zenéjével.
Forrás: MTI
Fotó: Dead Can Dance Facebook-oldala
