Bródy János szövege változatlan formában hangzik el, Szörényi Levente rockzenéjét operai verzióban hallhatjuk, Gyöngyösi Levente hangszerelésében. Az izgalmas, műfaji korlátokat átlépő vállalkozás hátteréről a legendás rockopera zeneszerzőjét, Szörényi Leventét és a készülő opera színpadi változatának rendezőjét, Szinetár Miklóst kérdezte az Opera Magazin.
„Csodás érzés, hogy túl a bemutatója óta átélt viharokon, a közönség töretlenül ragaszkodik az István, a királyhoz, és van egy szinte klasszikusnak tekinthető művünk” – mondja a rockoperáról Szörényi Levente. „Történt kísérlet arra, hogy élőben szólaljon meg, de sokáig nem állt rendelkezésre megfelelő technika. Régóta óriási vágyunk volt a hangosítás nélküli előadás, ám engem is meglepett, amikor Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatójának ötlete és Rosta Mária, a Zikkurat Színpadi Ügynökség producerének szorgalmazása nyomán elindult a közös gondolkodás arról, hogy klasszikus keretek közé kerüljön a darab. De ha van egy népszerű, klasszikus elemeket is tartalmazó alkotásunk, akkor jusson el az Operába!”
„Az operaváltozat nem azt jelenti, hogy mi a jövőben kihajítjuk a dobfelszerelést vagy a basszgitárt, hiszen ez egy rockopera!” – hangsúlyozza a szerző.
„Mára szerencsére megszűnt a műfajok múltbéli, kategorikus szétválasztása, nem dúl áldatlan harc komoly- és könnyűzene közt.
Gyöngyösi Levente, aki 2015-ben szimfóniát komponált az Illés együttes témáira, bizonyította, milyen invenciózusan tudja feldolgozni a dalainkat. Emellett őszintén kíváncsi vagyok az énekesi teljesítményekre, arra, hogyan fog operai hangon megszólalni a mű. De mindez nem rajtam múlik, én már megírtam, amit megírtam” – teszi hozzá nevetve.
„Amikor a megbízást kaptam, az operaváltozat még nem volt készen, így én is izgalommal vártam, milyen lesz” – mondja a feldolgozásról a rendező, Szinetár Miklós. „Van egy alapkülönbség, ezt kívánom a rendezésemben érzékeltetni: a rockopera a mindvégig jelen lévő alapritmusból adódóan egységességet követel díszlet, jelmez és jelenetek tekintetében. Ezt kiváló előadások meg is valósították, ezen a téren már nem volna feladatom. Az operában viszont változatosságra, aktuális és klasszikus elemek használatára is nyílik lehetőség. Ezért érdemes így megrendeznem, amellett, hogy megtisztelő mind az Opera ragaszkodása a személyemhez, mind az István, a király producerének, Rosta Máriának biztatása.”
„Korábban is szerettem a darabot, de miután jobban elmélyültem benne, az a meggyőződésem támadt, hogy a maga módján egy remekmű”
– fogalmaz az Opera tiszteletbeli főigazgatója. „Túl azon, hogy a zene nagyszerű, folyvást a mondandó szolgálatában áll, amely az én értelmezésemben egy pontos, gazdag rajzolata az elmúlt kétszáz évben Magyarországon uralkodó politikai-társadalmi érzelmeknek, magatartásoknak, közéleti lelkiállapotnak. Vonzó számomra, hogy a műben senkinek nincs teljes, ellenben mindenkinek van részigazsága – a rendpárti és az örök változásban hívő karaktereknek is. Az egész darabra kettősség jellemző, minden önmaga ellentéte is, miközben megrendítően vázol fel eltérő magyar társadalmi lehetőségeket.”
Szörényi Levente és Szinetár Miklós korábban is működtek már együtt: „Meghatározó egyéniség, és különösen szeretem a humorát” – mondja a rendezőről a zeneszerző. „Bizonyára tudja, hogyan gondolkodtunk az István, a király megírásakor, és higgadtan fogja mérlegelni, hogy az operaváltozat bemutatásakor mit adjon ki a kezéből.”
Az Illés együttes életében fontos események színtere volt az Erkel Színház: itt zajlottak a Táncdalfesztiválok döntői – itt adták elő 1968-ban az Amikor én még kissrác voltam című slágerüket. 1990-ben, az Illés huszonöt éves jubileumán a nézőtéren foglaltak helyet, ám a közönség kikövetelte, hogy színpadra álljanak. Október 4-én is itt lesz a rockopera szimfonikus operaváltozatának ősbemutatója. „Nagyon vegyes, nagyon eklektikus, nagyon színes, nagyon sokarcú előadást képzeltem el” – vetíti előre Szinetár Miklós.
Verasztó Annamária
Kiemelt kép: Rákossy Péter
