A helytörténeti kiállítás és a szálló névadója egy bizonyos Mika Tivadar, aki a 20. század első felében birtokolta a mai szálloda épületét. A néhai ércöntő és feltaláló Csehországból érkezett, és egy Dob utcai zsidó rézművesnél kezdte el iparos-pályafutását, akitől halála után megvette annak szerszámait, hogy az ipart maga űzhesse. Később úgy döntött, hogy Magyarországon hoz létre rézárugyárat.
Számításai beigazolódtak, budapesti üzeme jól prosperált, különféle vasáruk és szerelvények mellett permetezőkészülékeket, borászati cikkeket, sörszivattyúkat is gyártott, és egyre több vásárló kereste a Mika-féle réz csaptelepeket, kilincseket, fogantyúkat, gyertyatartókat, egyedi dísz- és kegytárgyakat is, sőt jutott áru a volt Osztrák–Magyar Monarchia teljes területére.
A vagyonossá vált iparos megvásárolta a mai Kazinczy utca 47. alatti telket, ahol 1909-ben felépíttetett egy kétemeletes, szecessziós stílusú bérházat. Az épület hátsó traktusában működött a fémmegmunkáló üzem.
A ház akár el is tűnhetett volna, ahogy a régi Pest emlékét őrző számtalan épülettel történt és történik ma is, hiszen már 1938-ban le akarták bontani, 2010-re pedig már szinte magától összeomlott. Végül szálloda lett az évszázados épület, de új funkciójában is megőrizte patinás szépségét. Mindezt a hotel menedzsere, Batuska Richárd meséli el, akit szenvedélyesen érdekel az épület és aa környék megdöbbentően változatos történelme. Olyannyira, hogy rávette görög–magyar üzlettársát, ne diszkót, hanem múzeumot hozzanak létre az akkor még kihasználatlan alagsori helyiségekben. A környék titkainak feltárásában nagy segítséget kapott Jamrik Levente helytörténész-újságírótól és dokumentumfilmestől, aki Hercule Poirot szívós alaposságával és egy pesti Indiana Jones lendületével ássa be magát a város titkaiba.
Batuska Richárd szerint Levente a terület rocksztárja, és amit ő nem tud vagy nem sejt a város titkairól, az valószínűleg szóra sem érdemes. Bár a hotel és a környék vendégei jelentős részben külföldiek, így a Titkos Múzeum látogatói között arányaiban egyelőre még kevés a hazai látogató, a fiatal szállodai szakember számára fontos volt, hogy a kiállítóhelyen megemlékezzenek Perczel Annáról is. A magyar építész, urbanista az Óvás! Egyesület egyik alapítójaként vívta harcát a kerület történelmi jelentőségű épületeiért. Batuska Richárd mai fejjel is meghökkentőnek tartja a városvédő bátorságát, aki a civil kurázsival megtámogatott szakmai érvei és a nyilvánosság segítéségével meglepő sikereket ért el az ingatlanok üzleti értékét egyetlen szempontnak tartó pénzes befektetőkkel szemben.
A kiállítóhely elegánsan informatív stílusáért Végh Júlia képző- és festőművészt illeti a dicséret – hangsúlyozza a szakember.
A művész feladata nem volt egyszerű, hiszen az egykori rézmanufaktúra köré húzott alig több, mint százméteres sugarú képzeletbeli körben található épületek több évszázad történelmét őrzik. Vagy őriznék, ha sikerült volna átvészelniük az irodaház-szálloda járvány betonnal, üveggel, gipszkartonnal pusztító támadásait.
A múzeumban a kiállított relikviák mellett kilenc idegen nyelven elérhető hangos guide segítségével ismerhetik meg a látogatók, miféle élet folyt valaha a környéken.
Egy néhány házzal odébb található épület helyén működött valaha Goldstein Ignác csillár- és falikargyára, arrább cipőt gyártottak, a másik szomszéd telken parfümgyár, majd kenyérgyár működött. Az egykori 48. alatti telken alakította ki 1908-ban Schmolka Manó hentes szalámigyára füstölőjét. Átellenben húsbolt, majd a kóser vágásnak megfelelő vágóhíd és konzervgyár üzemelt.
Volt a szomszédságban ortodox zsidó kolbász-, konzerv- és szalámigyár is, mely az 1944-ben kialakított gettó 11 konyhájának az egyike lett.
A közelben működött 1919-től 1944-ig Budapest legismertebb ortodox zsidó nyomdája, és az utca távolabbi részén dohányneműket, kályhát és hintót is gyártottak.
Chwalowszky Ödön pesti kártyafestő és a mai Kazinczy utca 55.-ben alkotó Schneider József 1835-ben adták ki átalakított Tell-kártyáikat, amit ma magyar kártyaként ismerünk. A tegnap ködlovagjai számára Wichmann Tamás, kilencszeres kenuvilágbajnok legendás kocsmája miatt marad nevezetes a ház.
A kerület legkisebb alapterületű ingatlana bordélyházként tett szert jelentős hírnévre, ahol akár össze is futhatott az ifjú Krúdy Gyula, barátja, Ady Endre és a nagy mesemondó, az öreg Jókai Mór.
Egy közeli klasszicista stílusú ház, a Pest városához címzett egykori hotel aljában nyílt meg 1891-ben a Merkúr kávéház, melynek akkori tulajdonosa öt évvel később megvásárolta a francia Lumière testvérek találmányát, és az ingatlan hosszú udvarán került sor Magyarország első mozgóképvetítéseire.
A titkos múzeum természetesen megemlékezik a Kék macska – korabeli nevén a Blaue Katze – néven európai hírűvé vált mulatóról is, mely 1855-ben nyitotta meg a kapuit a Király utcában. A magyar varieté ősének is tekinthető intézményben Zerkovitz Béla slágereit és Oroszi Antal vaskos színműveit bemutató színésznők és táncosnők kurtizánként is szórakoztatták a vendégeket. A ledér Kék macskában megfordult az orleans-i herceg és a szerb király is, Habsburg-Lotaringiai Rudolf trónörökös pedig a walesi herceggel élvezte a mulató műsorát.
A német vaskancellár legidősebb fia, Herbert von Bismarck porosz államminiszter is kiválóan érezte magát a Kék macskában. Amikor annyira berúgott, hogy pucéran mászott fel a színpadra, valaki kihívta a rendőröket. akik azonban nem őt, hanem a közönséget zavarták haza.
A szállodával szemközti telken egy orosz módi szerint működő fürdő nyílt a reformkor végén, amelyet 1944. május 19-től kizárólag zsidó származásúak és vallásúak látogathattak. Hat hónappal később meghúzták a gettó határait, és ez az épület lett a zsidó negyed egyetlen hullaháza.
A 128 éves fürdő helyére 1968-ban emeltek fel egy ideiglenesnek szánt konténerépületet, amely 34 évig szolgálta ki a Táncművészeti Főiskola koreográfusait és balettnövendékeit. Most szálloda épül azon a helyen.
A titkos helytörténeti múzeumban természetesen nem csak az egykori fürdő idézi fel a vészkorszakot, félelmetes tárgyi emlékek és hátborzongatóan hű installációk emlékeztetnek arra, hogy 1944-ben a Belső-Erzsébetvárosban hozták létre Budapest első gettóját, ahová mintegy 63 ezer fővárosi zsidó származású és vallású embert száműztek.
Bár csak nemrég készült el a múzeum, Batuska Richárd szerint valószínűleg bővíteni fogják a mellette lévő pincerésszel. Nyilvánvalóan nem ezzel a befektetéssel keresnek sokat, a szállodai szakember úgy gondolja, ha megelégszenek a szerényebb, ám hosszú távú haszonnal, többet nyernek, és még többet az emberek, akik megnézik a Titkos Múzeumot, és elgondolkodnak kicsit a múlton és a jövőn.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
