A felhőtlen kék ég alatt világít a falak fehérje, csillognak a mázas tetőcserepek, égbe törnek a tornyok. Igazán impozáns látvány az épület, amelynek egyik különlegessége, hogy eredetileg is múzeumnak tervezte Kós Károly. Az utcáról egy székelykapun, majd egy díszkapun át jutunk el a masszív főbejárati ajtóig. Belépve rajta az árkád alá nem jut fény, a kis jegyiroda-múzeumi boltba viszont már igen. Itt is fehér a fal, mint a lépcsőházban mindenütt, nagyvonalúságot, tisztaságot és tágasságot kölcsönözve a térnek.
„Kós Károly rendkívül alaposan tervezett, figyelme minden részletre kiterjedt. Megtervezte az épületdíszeket, a kovácsoltvas lámpákat, a múzeum mozaikcímerét, a Csaba királyfi vitraliumot, sőt ezt a padot is, amin ülünk, de ezek mind-mind csak papíron léteztek, a tervrajzok a fiókban hevertek, mert hol mód, hol pénz nem volt arra, hogy elkészüljenek. Mi ezeket megvalósíthattuk, és teljessé tehetjük az intézményt” – nyilatkozta nekünk tavaly Vargha Mihály. Az épület és a kert bejárása közben tényleg érdemes elmerülni minden apró részletben a lámpáktól a lépcsőkorlátokig.
Mérföldkövek
A földszinten, a múzeum történetét bemutató állandó tárlat bejáratánál stílszerűen a múzeumalapító, özvegy Cserey Jánosné Zathureczky Emília fogadja a látogatót életnagyságban egy képernyőn. A kiállítótérben méretes molinók lógnak, rajtuk a Székely Nemzeti Múzeum majd’ másfél évszázadának legfontosabb évszámai és eseményei. Két kisfilmet is meg lehet nézni a székelyek és a múzeum történetéről.
A kiállítótér szellősen berendezett, de a múzeum munkatársai igyekeztek a gyűjteményt minél szélesebb spektrumban megmutatni. Itt van az intézmény első, 1875 és 1879 közti látogatási naplója és Barabás Miklós Kék ruhás nő című festménye, kiállítottak osztrák dragonyossisakot és termésaranyat riolitkövön, erdélyi tálast és úrihímzést (a legfölső szinten, a néprajzi látványtérben a gyűjtemény egy további része látható), Kós Károly faragta és tulajdonolta cigarettatárcát és a háromszéki ormányosalkatú nevű, gombostűfej méretű rovar példányait a természettudományi osztályról.
Vannak köztük olyanok, amelyek meglepő módon szinte teljesen le vannak takarva, csak egy tíz-tizenöt centiméter szélességű sáv mutatja, mi van a fehér lepel alatt. Néhány tárgy a padló burkolatával megegyezően fekete-fehér csempékkel fedett, tíz-tizenöt centiméter magas dobogókon áll, de olyan csalóka a szemnek ez az elhelyezés, annyira beleolvad a padlóba, hogy többször szinte orra bukik a látogató. A tárlat önálló felfedezésre hív, és szakít a klasszikus agyonfeliratozottsággal: minden tárgy mellett van egy QR-kód, azt beolvasva lehet a múzeumtörténet mérföldköveit megismerni három nyelven, magyarul, románul és angolul. A fiatalabb generációnak ez magától értetődő, az idősebbekre valószínűleg az érintőképernyőkkel gondoltak.
A ládák titka
A tárlat legelgondolkodtatóbb tárgya az a három láda, amelyek a gyűjtemény első és a második világháború alatti menekítéseihez kapcsolódnak. Kettő közülük eredeti.
1913-ban adták át az épületet, az első világháború azonban ellehetetlenítette a funkcionális használatot, 1914-ben ugyanis hadikórházzá alakították. Kora ősszel 27 ládában menekítették a Nemzeti Múzeumba a legértékesebb műtárgyakat, a múzeumőrök úgy vélték, ott lesznek a legnagyobb biztonságban. Az anyag 1918 nyarán alig érkezett haza, az aktuális politikai helyzet miatt azonnal, sőt harmadnyival több, 36 ládányi műkincs indult vissza Budapestre. A tárgyak a trianoni döntést követően, hosszabb procedúra után, egyes ládákban hiánnyal, másokban némi többlettel 1922-ben tértek vissza Sepsiszentgyörgyre. Mára ez az egyetlen láda maradt meg a kontingensből.
1944-ben a szakminisztériumban úgy gondolták, a közelgő front elől a keleti országrész közgyűjteményi értékeit Nyugat-Magyarországra kell szállítani, mert ott lesznek a legnagyobb biztonságban. A Székely Nemzeti Múzeumból érkezett anyag több hónapos vándorlás után a zalaegerszegi pályaudvaron kötött ki. 1945. március 27-ről 28-ra virradóra bombatámadás érte az állomást, a vagonokban megsemmisült 52 ládányi felbecsülhetetlen érték.
A háború után kapott lábra a szóbeszéd, hogy mégsem pusztult el minden, és magánszemélyeknél, közgyűjteményekben ugyan kis számban, de lappanghatnak tárgyak. A 2000-es évek elején derült ki, hogy a Göcseji Múzeumban van egy doboz, benne mintegy negyven tárgy, amelyet „lelőhely – zalaegerszegi vasútállomás” címkével láttak el. Ezeket 2004-ben a Göcseji Múzeum munkatársai egy MÁV feliratú ládában szolgáltatták vissza. Ez a harmadik kiállított láda.
A Mérföldkövek állandó kiállítás, a Magyar Géniusz Program támogatásával létrejött, 2023-ban megnyílt Géniuszok a hősök mögött. Háromszék az 1848–1849-es szabadságharcban című tárlat meghosszabbítva, 2025. március 29-ig látogatható. Az emeleteken időszakos kiállításokat, a legfelső szinten a néprajzi látványtárat lehet megtekinteni.