1571. augusztus 16-án Speyerben megegyezés jött létre I. Miksa császár és János Zsigmond magyar király, erdélyi fejedelem között. Eszerint János Zsigmond és utódai Miksát az egész kereszténység fejének és egész Magyarország urának ismerték el; János Zsigm7. március 31-én Fehérvárott magyar királlyá koronázták. Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy a királyi tanácsba nem vesz be idegeneket, és nem adományoz idegeneknek birtokokat. A koronázási feltételek betartására - teljesen újszerű módon - a király ligára lépett az őt támogató bárókkal. Egyben felhatalmazta őket, hogy ígéretei teljesítésére akár erővel is kényszeríthetik. A liga tagjait név szerint nem ismerjük, de feltételezhető, hogy azok a bárók voltak, akik a legszűkebb környezetéhez tartoztak. Közülük a két legtekintélyesebb: Lackfi István nádor és Kanizsai János egri püspök, főkancellár. Kanizsaiak, mint a királyi és egyben a királynő kancellária fejének jelentős szerepe volt abban, hogy Zsigmond nem maradt társuralkodó a felesége mellett, hanem szinte észrevétlenül az ő kezébe került a királyi hatalom.
