Klára (Konrád Zsuzsanna) válik, a költözésben gyerekkori barátja, Ági (Jóvári Csenge) segít. Ági szerez a szüleitől egy autót, amivel reggel 8-ra megérkezik a ház elé. Az eseményeket az ő nézőpontjából látjuk, a pakolás egész nap tart. Összesen hét kört írnak le a régi ház és az új albérlet között, és bár ugyanazt az utat teszik meg oda és vissza, minden kör más, és mindig más segít be a cipekedésbe.
Január másodika van, már lezajlottak az ünnepek, megvolt a szilveszteri buli, és magunk mögött hagytuk a fogadalmainkat, remélve, hogy legalább csak egyet sikerül az új évben majd betartani. Jelentéktelen dátum ez, a város szürke és rideg, látszik a lehelet is. A tavasz reménytelisége még beláthatatlan távolságban van.
Az öreg piros Peugeot, amit Ági kölcsönkért, derekasan állja a megpróbáltatásokat: ruhák, monitor, bedobozolt gyerekjátékok, könyvek kukászacskókban, és még egy túlméretezett fikusz is, amit óvatosan le kell dönteni az ülésre, hogy el ne törjön. Klára viszont szereti ezt a fikuszt, ezért magával akarja vinni abba a nyolcadik kerületi, egyszobás albérletbe, ahova két kicsi gyerekkel és egy új kezdet reményében elköltözik.
Szilágyi Zsófia 2018-ban Cannes-ban mutatkozott be első nagyjátékfilmjével, az Egy nappal: ebben egy negyvenes, háromgyerekes nyelvtanárt (Szamosi Zsófia) követtünk végig egy átlagos napján keresztül, ahogy megküzdött a gyerekeivel, az állásával, a pénztelenséggel és azzal a ténnyel, hogy lassan, de biztosan egyre messzebb sodródik férjétől.
A Január 2., noha nem folytatás, tulajdonképpen ott veszi fel a fonalat, ahol az Egy nap véget ért, de már nemcsak az anyaság nehézségeiről beszél, hanem a válás utáni költözés abszurditásáról két nagyon természetesen játszó amatőr színésznő tolmácsolásában. Klárának a két gyerekkel a zuglói családi házból kell mennie, mégpedig egy ismerős ismerősén keresztül féláron szerzett, józsefvárosi gangos albérletbe. Klára első blikkre lazának és határozottnak tűnik, ám ahogy gyűlnek a cuccok az apró nappaliban, egyre inkább látjuk a gesztusain, elejtett félmondatain, hogy komoly érzelmi hullámvasúton ül.
Ági igaz barát: nem firtat, nem kérdőjelezi meg Klára döntését, csak mindenben segít neki: pakol, súlyos dobozokat emel, vezet, lelki támaszt nyújt, és ott oldja a feszültséget, ahol csak tudja. A hét pakolókör során változik a rakomány és a plusz segítő: egy testvér, egy új pasi, de még a volt após is egy olyan szereplő a nő életében, aki ebben a vert helyzetben odanyújtja a kezét.
A Január 2.-ban nincs érzelmi élveboncolás, mint a Házassági történetben (Noah Baumbach) és a gyerekek új helyzethez való alkalmazkodása sem kerül fókuszba (Kramer kontra Kramer). Szilágyi Zsófia ritka nagy bizalmat szavaz a nézőjének: tudja, hogy nüanszokból, rezdülésekből, finom utalásokból is képes lesz összerakni a cselekményt. Felnőttként kezeli közönségét. Mindenkinek fáj, ami történik, és amíg Zuglóból átpöfékelünk a belvárosba a szemerkélő ónos esőben, szép lassan kirajzolódnak a kapcsolatok és motivációk a tettek mögött.
Második filmje ugyanazt a hiperrealista formanyelvet követi, mint az első, csak most metró helyett autóval utazunk hőseinkkel – de ettől egy cseppet sem lesz kevésbé plasztikus és otthonos a Budapest-fíling. A film közben határozottan azt érezzük, hogy vagy mi, vagy egy ismerősünk átélt már hasonlót. Hosszú rángatás után sem nyílt a kerti kapu, valaki kéretlenül pakolta rossz helyre a gyerekünk cuccait, nem értettük a barátunk cselekedetét. Viszolyogtunk attól, ahogy a másik eszik, mérlegeltük, hogy vajon milyen porszívót lenne érdemes venni, vagy dühből és kicsinyességből keresztbe tettünk annak, aki épp el akart hagyni.
A Január 2. legnagyobb erénye pont ez: egyszerre szól rólunk és mindenki másról, aki szembesétál velünk az utcán. Hiteles, egyszerű, mégsem válik monotonná. A költözködés elején a kamera az arcokat fürkészi, a nap előrehaladtával pedig már az utat látjuk, a fákat, a háztetőket. A párbeszédek mélyülnek, és noha egy egész család sorsát megváltoztató dolog dől el, az interakciók mégis tele vannak esetlegességgel és bizonytalansággal.
A szereplőknek fogalmuk sincs, mit hoz a jövő, vagy hogy jól döntöttek-e. Nem mondják ki, hogy miért válik el ez a két ember, ha amúgy tulajdonképpen még mindig szeretik egymást, és azt sem tudjuk meg, hogy boldogabbak lesznek-e – ez utóbbiban ugyanis a legtöbbször a való életben sem lehetünk biztosak.
A Január 2.-t a velencei világpremieren láttuk, ami után egyenesen Miskolcra, a Cinefestre utazik, onnan pedig a magyar mozikba: október 3-án mutatja be a Cirko Film.