Egy új könyv szerint a második világháború vége felé - mikor már nyíltan látszottak a vereség jelei - a megszállók a Guangdongból elrabolt gyerekeket a szigetországba küldték, és bár később többen is megpróbálták kideríteni tartózkodási helyüket, az utánuk kutakodók sosem jártak sikerrel.
A guangdongi Kommunista Párt Történeti Kutató Hivatalának történésze, Guan Li-Csen az 1937-ben kezdődő japán invázióról készülő könyvéhez gyűjtött információkat, amikor ráakadt a témára, és annak megoldatlanságára. A könyv (mely most komoly visszhangot kapott a korábban kirobbant tankönyv-botrány miatt) azt állítja, hogy 1945. májusa és júliusa között - pont mielőtt Japán megadta volna magát - a Birodalmi Hadsereg katonái Guang Csou Jü-hsziu kerületében több ezer gyereket gyűjtöttek össze, és szállítottak el ismeretlen helyre. 1945. decemberében a Guang Csou-i szociális ügyek hivatala segítséget kérve jelentette az ügyet a Szociális Ügyek Minisztériumának, és pekingi rendőrségnek. A rendőrség ekkor hosszú nyomozásba kezdett, ám a gyerekeknek nem akadtak a nyomára.
A helyi média egy másik történészt idézve azzal magyarázza az esetet, hogy az akkor hatalmon lévő kormányzat azért nem foglalkozott ezzel a hatalmas mértékű emberrablással, mert belső instabilitását kellett helyreállítani, így nem voltak olyan erői, akiket a gyerekek felkutatására küldhetett volna.
Guan érdeklődésére a japán hatóságok teljes elutasítással válaszoltak, ezért a történész döbbenten áll az eset előtt, mert szerinte érthetetlen, hogy a háború annyira közeli vége előtt miért vitték el a gyerekeket. Egyesek szerint a gyerekeket eredetileg munkatáborba vitték, ám az nem világos hogy hová és miért.
