„Születésük éve, 1850, valamint haláluk esztendeje, 1926 is azonos, közös volt bennük továbbá, hogy soha nem ragadta el őket a siker, mindig egyszerűek, erősek és egyenesek maradtak. A nemzeti színjátszás két emblematikus képviselője, legendája kultúránk, nyelvünk, művészetünk egységét is megjeleníti a mai művészek, illetve mindannyiunk számára” – mondta a Magyar Művészeti Akadémia nevében Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója.
Mint kiemelte, az őstehetség Jászai Mari elsősorban tragikus szerepekben tündökölt, összesen mintegy háromszáz szerepet játszott. Hozzátette: példakép volt azért is, mert az első világháború alatt minden szabadidejét a sebesült katonák között töltötte, jövedelmét rájuk áldozta. „Amikor meghalt, egy ország gyászolta, sírját még életében építtette magának, felhasználva a régi Nemzeti Színház köveit” – tette hozzá.
Blaha Lujzáról Kiss-B. Atilla felidézte: 1901-ben elsőként lett a Nemzeti Színház örökös tagja, azt megelőzően már több ezer előadáson láthatta a közönség Debrecenben, Bécsben, Budapesten és országszerte, elsősorban vígjátékokban és operettekben. „Új stílust teremtett a népszínművek előadásában, népszerűsége mai viszonyok között is példátlan volt” – mondta. Miklósné Meyer Ágnes, a Nemzeti Örökség Intézete társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója arról beszélt, hogy Jászai Mari és Blaha Lujza hite, tudása, egyénisége máig hat, nevük fogalom. Hozzátette: 2001 óta védett sírjuk kiemelt helyen található a Fiumei úti sírkertben.
Az igazgató kitért arra, hogy a Nemzeti Örökség Intézete alapvető feladatának tekinti a magyar kultúra meghatározó alakjai sírjának védelmét és ápolását. Tavaly mintegy hatvan sírt újítottak fel, köztük Fedák Sári és Sulyok Mária nyughelyét. A megemlékezésen megkoszorúzták Jászai Mari sírját.
Nyitókép: Jászai Mari, fotó: Kőrösi Ida
