A megelevenedett Sisi természetesen nem állandó vendége a szalonnak. A gödöllői hasonmásverseny egykori résztvevője, a koronázási ruharekonstrukció viselője egyetlen este erejéig volt csupán jelen, míg Czédly Mónika ruhatervező Erzsébet királyné és a divat kapcsolatáról beszélt. Az előadást követően (a szokásos bor mellett) Sisi kedvenc édességét is megkóstolhatták az érdeklődők. Bár a királyné maga ugyan ezt követően távozott, ruhái április végéig még a kiállítás anyagát képezik. De térjünk csak vissza inkább az időrendi sorrendhez, hogy érthető legyen, hogyan kerültek a Szemere-kiállításba Ferenc József feleségének ruhái, és egyáltalán, hogyan jutott ez a szalon Miskolc városába?
Megelevenedő arcképcsarnok
Szemere a borsodi Vattán született 1812-ben. Iskolái révén, valamint a vármegye országgyűlési képviselőjeként is kötődött a megyeszékhelyhez, 1871-ben végső nyugalomra is itt talált az avasi templom ősi temetőjében. Ezért határoztak úgy a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai, hogy Miskolc e jeles személye köré szervezték új, várostörténeti kiállításukat. 2013. május 11-én, Miskolc város napján nyílt meg a Szemere Bertalant és kortársait bemutató állandó kiállítás: felépítésének koncepciójába Vámosi Katalin művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora eleve beleépítette az első teremben található történelmi arcképcsarnokban található képek cseréjének lehetőségét, megújíthatóvá és többször látogathatóvá téve így a tárlatot.
A miniszterelnök nagyméretű portréja mellett feltűnnek itt mindazok arcképei, akikkel nemcsak munka-, de baráti-szellemi kapcsolatban is állt Szemere: Palóczy, Teleki László, Eötvös, Deák, Kölcsey, Kazinczy és a többiek. A szalonhangulatot árasztó arcképcsarnok az egykori főúri, polgári szalonokhoz méltó módon kiváló rendezvényhelyszín, ez már 2013-ban kiderült.
?A megnyitó után októberben rendeztük az első Szemere-szalont, ahol Ringerné Jámbor Andrea történész tartott előadást Szemere párizsi emigrációjáról, és mivel a család párizsi szalonjának gyakori vendége volt Richard Wagner és Liszt Ferenc, az ő műveiket játszották a zenészek. A történelmi-zenei részt követően francia borok és sajtok kóstolója következett, alkalmat teremtve a kötetlen beszélgetésre is. Több mint hatvanan eljöttek már akkor is!? - idézte fel a kezdeteket Vámosi Katalin, a szalon egyik szervezője. A kiállítás, az előadás és a gasztronómia hármasa azóta is stabil alapja a Szemere-szalonnak. Itt az ideje hát, hogy visszatérjünk a királynéhoz.
Képekből élmény
Karlovszky Bertalan Sisit ábrázoló, egészalakos, 1900 körül készült nagyméretű olajfestménye tavaly, a Múzeumok Éjszakájára érkezett Miskolcra Makóról, a József Attila Múzeumból. A Szemere-kiállítás főfalának központi helyére került kép fontos eleme annak az itt megrendezésre kerülő életmódórának, amelynek során a 19. század báli toalettjét ismerhetik meg a diákok, kiegészítve ezt művelődéstörténeti elemekkel, többek között a fürdési szokásokkal, öltözködéssel, bálozással, lakberendezéssel is.
?Színháztól kaptunk olyan ruhamásolatokat, amiket felpróbálhatnak a diákok, megismerkedhetnek a fűzővel, az abronccsal is. Rá szoktak csodálkozni, hogy milyen nehéz a ruha, és milyen finom az anyaga ? még ha jelmez is. A kesztyű, a keszkenő, a legyező is természetes tartozéka volt a hétköznapoknak, beszédes kellékei a viseltnek, így a kor legyezőnyelvéből is bemutatunk pár jelet. Beszélgetünk arról is, hogy milyen szigorúan vették és védték a lányok jó hírét. Van, amit kicsit nehezen értenek meg a fiatalok, annyira más az élményanyaguk, de tetszik nekik, megfogja őket. Előfordult, hogy másfélórásra nyúlt a 45 perces foglalkozás, mert szinte bombáztak a kérdésekkel.? - osztja meg tapasztalatait Vámosi Katalin.
Rendszeresek a 19. század portréfestészetét, naplóírását, fegyvereit bemutató foglalkozások is. Megvizsgálják nemcsak azt, ki, milyen technikával festette a képet, hogy hogyan épül fel a kompozíció, hanem azt is, mit viselnek a portrék alanyai: milyen ruhadarabokat, kiegészítőket vagy akár kitüntetéseket, fegyvereket. A plusz ismeretet és az élményt a felnőttek is ?beszerezhetik? a Szemere-szalonban.
A divaton túlmutató ruhák
?Czédly Mónika ruhatervező eredeti festmények és archív fotók alapján dolgozott, amikor megalkotta Sisi ruháinak rekonstrukcióit. Korabeli szabásmintákat is alapul véve segítette munkáját F. Dózsa Katalin divattörténettel foglalkozó művészettörténész. Szerencsére az 1800-as évek utolsó harmadának divatlapjai már közöltek szabásmintákat, az akadémista stílusú festmények pedig élethűen jelenítik meg a korabeli viseleteket, így lehet rájuk támaszkodni a ruhamásolatok elkészítésénél.? - ismerteti a kiállított darabok elkészítésének történetét a művészettörténész.
Minden öltözék mellett ott a festmény vagy a fotó, amelyen Sisi a ruhát viseli. De érdekes, hogy a Karlovszky-festményen látható öltözék csipkedísze, ujja, szabása, és karaktere mennyire hasonlít a koronázási ruhára! Kiderül, hogy az utóbbiból kettő is készült, az egyiket magán a koronázási ceremónián viselte a királyné, a másikat ? aminek másolata a tárlaton látható ? a nagy esemény előtti fotózáshoz vette fel. A felvételekkel aztán egész Európát ?teleszórták?: mai fogalmaink szerint ?PR céllal?. A fehér, piros és zöld virág-levél motívummal hímzett ruhának sem elsősorban divattörténeti jelentősége volt, amikor Erzsébet ebben, azaz magyar nemzeti színekben jelent meg a budai polgári bálon még a kiegyezés előtt! Hölgyek számára pedig az is kifejezetten tanulságos lehet, hogyan alakította ki a királyné saját stílusát a korabeli divaton belül a zsabóval, zsebekkel, csipkerátétekkel és kézelőkkel, és természetesen az övvel, ami hangsúlyozta különlegesen karcsú (halálakor 55 centis!) derekát.
Zongorák a középpontban
Maga az állandó kiállítás két teremből áll, a másodikban a Szemeréhez és a kortársakhoz kötődő tárgyi emlékek kaptak helyet, illetve az enteriőrök, a 19. században újszerű, jellemző bútorok, például vitrin, szekreter. Látható női és férfiszoba, igyekeztek érzékeltetni, hogyan laktak Szemeréék az emigrációban, és szemügyre vehetünk egy szalont is teljes berendezésével együtt. A tafelklavier és gépzongora mellett viszont semmiképp nem mehetünk el szó nélkül. ?Érdekesen és szerencsésen alakult ez a történet, valójában a szalon teremtett magának új lehetőséget. Pályázati pénzből sikerült felújítani a múzeum Steinweg-Hupfeld gép- és versenyzongoráját, ami európai viszonylatban is egyedülálló, működőképes darab. Ráadásul hetven tekercs tartozik hozzá.? ? mesélte Vámosi Katalin. ?Ez központi darabja a szalonnak, és természetesen meg is szokott szólalni. Különösen, amióta Flach Antal csembalóművész is találkozott vele egy Szemere-szalon során. Azóta a történelmi-művészeti mellett zenei esteket is rendezünk. Az arcképcsarnok pedig elegáns helyszíne lett más muzsikáló programoknak, kamarakoncerteknek is. A művészek már nemcsak a versenyzongorát szólaltathatják meg, hanem Flach Antal asztalzongoráját is. A tafelklavier ugyanis azóta a tulajdonos jóvoltából, letétként bekerült a Szemere-kiállítás második termének ?szalon-enteriőrébe?, olyan kiemelt helyre, amilyet a hangszer annak idején, a 19. században is elfoglalt.?
Élő kapcsolatok
A Szemere-kiállítás gazdag tárgyi anyaga felvázol egy korrajzot, a ráépülő szalonestek pedig testközelbe hozzák, megelevenítik a kort magát ? gyorsítják és könnyítik a tárlat által leírtak ?olvasását?. ?Többféle tudományág jeles képviselői érkeznek hozzánk országos múzeumokból, tudományos intézetekből. Olyan izgalmas előadásokat tartanak, amelyek láthatóan egyre nagyobb közönséget vonzanak. Jó érzés rendszeresen hallani előadóinktól, hogy nemcsak jól érezték magukat nálunk, de meglepte őket, milyen sokan eljöttek a rendezvényre.? - emeli ki a szervező. Az estek során volt már szó többek között Szemere borkereskedői tevékenységéről, arról, milyen volt a nemzeti viselet és az európai divat a reformkortól a kiegyezésig, politikusfeleséggé lett bécsi kisasszonyokról, a naplóírásról, a 19. századi bútorművészetről és lakberendezésről, de a Szemere-kormány megalakulásáról és működéséről is. ?Szó sincs tehát arról, hogy ?felhabosítanánk? a tematikát.? ? szögezi le Vámosi Katalin. ?Mi is a téma elismert kutatóit, szakembereit hívjuk meg, de megtűzdeljük az előadást mással: zenével, gasztronómiával, beszélgetéssel. Társas kapcsolattal. És úgy tapasztalom, erre a többféle minőségre nemcsak az idősebbeknek, de a középkorúaknak és a fiataloknak is igényük van.?
írta: Csörnök Mariann
