A múlt sebei által gúzsba kötött, középkorú filmkritikus képtelen továbblépni szerelmi csalódásán. Barátai tanácsára mégis próbálkozik: több nővel is elkezd ismerkedni. A randisorozat azonban kudarcok halmaza, mivel a különc Allan nem vizsgázik jól a másik nemnél. Igyekszik elővenni laza, humoros énjét, de a próbálkozásai mindig kínos szituációkhoz vezetnek. Ágoston Péter kiválóan alakítja a kissé esetlen karaktert, gesztusaival, erős arcjátékával oldott légkört teremt. Már az első poénokon hangosan nevet a közönség, és ez a folytatásban csak fokozódik.
A színpadon elhelyezett két nagy kivetítő a produkció különböző rétegeinek kibontását segíti. A főszereplő belső világának feltárása nemcsak szórakoztatóvá tesz a darabot, de segít megérteni, hogy mi húzódik meg Allan ügyetlenségének hátterében.
Allannek a Casablanca főhőse, Humphrey Bogart a „belső mestere”. Képzeletében tanácsokkal látja el arra vonatkozóan, hogyan és mikor kezdeményezzen a randipartnerénél. A híres színész nemcsak egyedül töltött perceiben tűnik fel, amikor egy-egy estét értékel vagy egy másikra készül, hanem „akció közben” is, például amikor épp csókra biztatja a remegő férfit. Ágoston Péter a kiszólásaival segíti a nézők számára elkülöníteni a két síkot, nyilvánvalóvá tenni, mi az, ami a színpadi valóságban és mi az, ami csak Allan gondolataiban történik.
Fekete lyukból előlépő színészek
Az exfeleség Nancy szintén feltűnik a képkockákon, főként Allan vágyainak és szexuális fantáziájának kivetüléseként. Dér Marus megnyerően alakítja a főszereplő ábrándjait mind a vásznon, mind pedig a színpadon, ahova egy rejtélyes fekete dobozból lép elő. A fehér pöttyökkel és csíkokkal díszített sötét ablakszerűségek mintha a világűrt idéznék. A darabban nagyjából ugyanannyi gondolatkép látható, mint amennyi a realitás síkján zajló, valós esemény történik. A fekete doboz – vagy nevezhetjük fekete lyuknak is – nemcsak hogy a semmiből hívja elő a szereplőket, hanem ugyanolyan hirtelen el is nyeli őket: Allan félelmei, vágyai vagy aggodalmai testesülnek meg. Egy-egy randi pontos történései olykor homályban maradnak, csak a végkifejletüket látjuk. Allan érzelemvilágának feltérképezése és kusza képzeletével vívott harca nagyobb hangsúlyt kap.
A világegyetem tágul, randi randit követ
Már az első mondatokkal tömör utalást kapunk arra, hogy milyen karakterrel lesz dolgunk. Amikor ugyanis Allan még gyerekként rádöbbent, hogy a világegyetem tágul, elhatározta, hogy többé nem ír házit. Végül mégsem veszett el teljesen: filmkritikus lett, ami megmagyarázza, hogy miért vész el olykor a képzeletében. Bogart is a filmek révén kerül képbe: az ikonikus alak saját életre kel Allan tudatában. Ágoston jól kapcsolódik a kizárólag a képernyőn megszólaló arcokhoz is, ezért nem elidegenítő, hogy a hősök némelyike a színpadon nem jelenik meg.
Néha csak az adott helyszínt és annak atmoszféráját érzékeltetik a háttérben megjelenő képek, például egy kiállítást vagy repülőteret látunk. A kínos helyzetek hol egy bárban játszódnak diszkólámpával, színes fényekkel és az Abba Dancing Queen című slágerével, hol egy modern művészeti kiállításon, hol pedig a főszereplő kanapéján. A lányok hitelesen alakítják a különböző karaktereket: a világból kiábrándult depresszióst, a nimfomániást vagy a katolikus rockert. Nem tudnak összehangolódni Allannel, ám ő így sem marad romantika nélkül.
Lehet egyszerre két embert szeretni?
A főszereplőt két legjobb barátja, a Gula Péter és Hege Veronika alakította Dick és Linda zökkenti ki abúslakodásból, és indítják el a társkeresés útján. A Lindával való barátság aztán nem marad érzelem- és szenvedélymentes. A második felvonásban Allant új kihívás elé állító fordulat áll be. Három tűz közé kerül ugyanis: vonzódik Lindához, meg akarja menteni Dickhez fűződő barátságát és feltűnik az exfeleség is.
Őrlődése a párkapcsolatról való mélyebb gondolkodásra indítja a nézőt. „A szerelem olyan különös és érthetetlen” – hangzik el az egyik szereplő szájából. Megdől a hiedelem, hogy csak egyetlen, egész életen át tartó szerelem létezhet. A Casablanca is azt a kérdést fejtegeti, hogy lehet-e egyszerre két embert szeretni, ahogy Woody Allen is ezt járja körbe a Játszd újra, Sam!-ben.
Nemcsak a főszereplő reked a múlt kísértése és az új fellángolás közé, Lindának sem egyszerű arról döntenie, hogy valójában merre húzza a szíve. Karakterén keresztül az értelmiség kritikája is megjelenik. Látszólag mindene megvan, jómódban él, széles a baráti köre, rendszeresen jár társaságba, és a házassága is stabilnak tűnik. Mégis gyógyszert szed, és hetente háromszor jár pszichiáterhez. Amikor azonban végre Allan előtt nem kell megjátszania magát, és a férfi is hű lehet magához, az élet kínál számukra gyógymódot a pszichiáterük helyett.
Vágyképek a valóság helyett
A darab újabb kérdése: az igaz szerelem a fejben játszódik vagy a kanapén? Allant éppen a fantáziájában élő Bogart igyekszik kimozdítani az álomvilágából. Gula Péter a különböző érzelmi állapotokat jeleníti meg, s ebben hol pisztoly, hol megértő mosolya az eszköze. A külső terekben felvett filmrészletek kitágítják a teret, és szabadabbá teszik a színpadi játékot.
A produkciót Dér András filmrendezői tapasztalatai teszik egyedülállóvá. Látásmódja és az összművészeti alkotás, amely ezáltal létrejött, magasabb szintre emeli a darabot. A színpadi megkötöttség, a megváltozhatatlan totál plán a főként arcközeli jelenetekkel párosítva enyhül, így nemcsak a karakterekhez, hanem a történet mondanivalójához is közelebb kerülhetünk. A rendező korábban nem dolgozott még Salgótarjánban, de azt mondja, könnyen megtalálta a hangot a színészekkel.
A Játszd újra, Sam! fontos üzenete az, hogy a szerelem közvetlen kapcsolatban áll az önismerettel, és hogy a legtisztábban egy másik ember által érthetjük meg önmagunkat.
Tamásfalvi Hanna
Fotók: nool.hu/Hegedűs Márk
