Jegyzetek a magyar kultúra napjára 2025-ben

Szempont

Az idei év bőséges kapaszkodót biztosít egy bolond világban elbizonytalanodott magyarnak. Olyan cölöpemberek születésnapját ünnepeljük, mint Nagy László (100), Márai Sándor (125), Klebelsberg Kuno (150), Jókai Mór (200). Nem is beszélve arról, hogy 200 éve alapítottuk meg Széchenyi István felajánlásának köszönhetően a Magyar Tudós Társaságot, majd annak utódjaként a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA).

Szatmárcseke, 2014. október 31.
A 23 évig Szatmárcsekén élt költő, Kölcsey Ferenc egész alakos ülő bronzszobra, Marton László alkotása Szatmárcsekén, a Művelődési ház előtt 2014. október 31-én. Az egykori Kölcsey-kúria helye ma történelmi emlékhely.
MTI Fotó: Balázs Attila
Kölcsey Ferenc egész alakos ülő bronzszobra, Marton László alkotása Szatmárcsekén. Fotó: Balázs Attila / MTI

Adná magát, hogy a magyar kultúra napján róluk beszéljünk, tőlük kölcsönözzünk lélekmankókat, mentálhigiénés erejű gondolatokat, vagy értekezzünk egy szösszenet erejéig a magyar nyelvű tudomány, a tudományos ismeretszerzés fontosságáról, kicsit elemelkedjünk a rögvalóról. Csakhogy a fentebb kultúrhéroszok éppen attól váltak ünneplendő példaképekké, mert ezt a magyar rögvalót alakították. Úgyhogy ne emelkedjünk, vessünk egy pillantást arra, ami most éppen kortárs kultúraként értelmezhető. 

Két önmagán túlmutató jelenséget javasolnék egy rövid vizsgálódás erejéig. 

Az első, leghangosabbat szóló, leginkább közbeszéd tárgyát képező kulturális produktum Majka új dala és klipje. A másik Kornis Mihály Facebook-bejegyzése Magyar Péterről. (Biztosan volnának még pörgő kulturális témák a – közösségi – médiában, de bocsásson meg nekem a kedves olvasó, menthetetlenül boomer és sznob maradtam, olvasóidőmben nem tudom és nem is akarom Nagy Lászlót vagy Márait TikTokra cserélni.)

A teljes cikk az Index.hu oldalán olvasható.