Hogyan alakult ki a kollekció, milyen szempontokat mérlegelsz a ruhák kiválasztásánál?
Elsősorban a darab körülményeit veszem figyelembe: hol és mikor játszódik, kik a szereplői, ők milyen korúak, mi a társadalmi helyzetük, milyen évszakban játszódik éppen a dráma. Ezek alapján a darab rendezőjével, Cserje Zsuzsával egyeztettük az elképzeléseinket. A történet két ellentétes személyiség találkozását mutatja be ? Párizsban, napjainkban. A férfi jogász, a nő szárnyaló, szabad szellem. A köztük lévő kontrasztot a jelmezekkel is próbáltuk érzékeltetni: a férfi sötét színű öltönyt visel, míg a nő inkább színes, extravagáns ruhákat.
Melyik a személyes kedvenced a darabból?
A kedvencem talán a nagy virágmintás női ruha ? erre már többen is jelentkeztek, hogy ha már nem játsszák többet a darabot, megvennék. De reméljük, még sokáig adni fogják!
Minden ruhát készen vettél vagy varrattál is?
Tekintettel arra, hogy mai, hétköznapi ruhákról van szó, ezért inkább vásároltunk. Szerencsére ebben csodálatos partnerekre akadtam, mert mind a rendező, mind a színészek segítségemre voltak a beszerzésben.
Mennyire szabad divatosnak lennie egy színpadi ruhának? Hiszen előfordulhat, hogy évekig játssza majd a színház a darabot.
A színházi ruha önmagában nem létezik: jelmez az, amelyet a színész magára ölt. Tükrözi a karakterét, eggyé válik általa a szerepével. A színházi ruha személyiséget teremt, ezért egy-egy ruhadarab talán sosem megy ki a divatból.
Szöveg: Vasvári Judit
Fotó: Zsigmond László
