Az egykori térítő missziók épületei Paraguay, Brazília és Argentína területén romokban hevernek, ám Bolíviában a mai napig megőrizték a jezsuiták kulturális és művészeti örökségét. 1990-ben ezek közül hat az UNESCO világörökségi listájára is felkerült - hívták fel a figyelmet többek közt erre is a Dél-Amerikai Jezsuita Missziók Első Nemzetközi Fórumán, ahol a jelenlévők a dél-amerikai örökség közös védelme, megőrzése és ápolása mellett tették le voksukat.
A brazil delegációt vezető Geovani Gisler szerint Bolívia más, mint a környező országok, hiszen ott a missziókban ma is komoly élet folyik, ezért olyan, mintha 350-400 évet utaznánk vissza az időben. Mindennek védelme ma komoly terhet ró a helyi közösségekre, akik bár komoly anyagi problémákkal küzdenek, mégis megpróbálnak tenni valamit annak érdekében, hogy a helyi gyerekek csellengés helyett inkább náluk töltsék az időt, ahol különböző képzési formákban részesítik őket. A zeneiskolák mellett van, ahol fafaragást tanítanak a diákoknak, és egy másik iskolában fazekasságot oktatnak.
Az iskolák egy része hamarosan pénzhiány miatt bezárhat majd, ami azonban az évszázados hagyományok eltűnését is jelentheti - derült ki a háromnapos fórumon. Ronald Teran, a kulturális minisztérium szóvivője az anyagi támogatás mellett állt ki: a hasonló közösségi fejlesztésekre azonban csak a nemzetközi pályázati rendszerekben találhatnak pénzt, a rendelkezésükre álló forrásokra ugyanis az infrastruktúra fejlesztéséhez van szükség.
Így ha nem sikerült gyorsan megoldást találni a problémára, a bolíviai jezsuita örökség is a szomszédos államokéhoz hasonlíthat: a turisták az élő közösségek helyett csak romokat és a múzeumokban kiállított fotókat és tárgyakat láthatnak majd.
