Nádasdy Ádám nyelvész nemrégiben a jiddis nyelv titkairól és érdekességeiről beszélt a Csányi5 Facebook-oldalán.

„A jiddis a zsidóság egyik nyelve, ám nyelvészetileg a németből ered. Az úgynevezett askenázi zsidóság elsősorban Kelet-Európában használta/használja. Olyan helyen »élt« , ahol a német kultúra már nem igazán számított, mint Lengyelország, Ukrajna, Litvánia, Románia, illetve Magyarország távolabbi részein: Kárpátalján vagy Máramaroson – kezdte az előadást Nádasdy.

Azokon a területeken, amelyeken volt német iskola, és őrizték a kultúrát, ez a nyelv nem tudott továbbfejlődni. A jiddist beszélők héber betűket használtak, mindent fonetikusan, cirill betűkkel írtak le.

Az askenázi zsidóság nagyrészt a szlávok között élt, miután a középkor
vége felé Kelet-Európába vándorolt. A »magukkal
vitt« német nyelvből évszázadok alatt
alakult ki a jiddis. Őriznek néhány archaizmust, mint például a mir
szót.

A jiddis tehát hagyományos héber betűkkel leírt, alapvetően német
struktúrájú nyelv, amelyben számos szláv jövevényszó van.

A 20. század első felében a Dunántúl vidéki részein a »német alapú«
jiddist is használták, ez volt a »zsidós
német«, szlávság nélkül. Sajnos ez a fajta
beszédmód már eltűnt. Egyrészt azért, mert nagyon egyszerű emberek használták,
akik áldozatául estek a holokausztnak, másrészt a civilizálódás miatt: akik
Magyarországon németül beszéltek, azok az eredetit használták.

A világirodalmi lexikonban a karikaturisztikus zsidós beszéd nagyvárosi változataként van számon tartva a jiddis. Ott jidliként szerepel, és jellemzően a kávéházi viccelődést jelenti.

A magyar mindennapokban számos jiddis szót használunk.

A rüfkét olyanok is használják, akiknek fogalmuk sincs arról,
hogy ez zsidó szó és női név – jiddis kiejtéssel. Mondjuk úgy, hogy a magyarban
könnyű nőcskét jelent.

A jiddis az amerikai családnevekben is megjelenik.

Ezek a nevek még a századforduló környékén, a nagy kivándorláskor
születtek, amikor az egyszerű zsidó emberek megérkeztek Amerikába. A
bevándorláskor a tisztviselő kérdezte a nevet, mire a bevándorló például csak
azt ismételgette, hogy »Sheyn«, mire a tiszt »az
angol füle szerint« azt írta a papírjára,
hogy Shane. Így történt, hogy a zsidó embernek bele kellett törődnie: akkortól
másképp írják a nevét.

Karinthy a darabról bölcselkedvén Salamon szájába adja a maga
bölcselkedését. Nagyon érdekesen van megcsinálva. Figyeljék meg az ó és
az a hangok keveredését.

Ha látnak valamit, ami hasonlít a németre, ne javítsák ki, ne nyúljanak
hozzá, mert az úgy szép, ahogy van. Különbözzék egy kicsit a némettől, és akkor
azt mondjuk: ez egy önálló nyelv.”

A képek forrása: Nádasdy Ádám, Csányi5 – Facebook