Az ír, német és cseh felmenőkkel rendelkező Jarmusch az ohiói Akronban született három testvér közül középsőként. Édesanyja egy helyi magazin filmkritikusa volt. A chicagói Northwestern Egyetemen tanult újságírást – egészen addig, amíg ott nem kellett hagynia az intézményt, mert az irodalmi és művészettörténeti előadásokat látogatta. A következő évtől a New York-i Columbia Egyetem irodalom szakán folytatta tanulmányait, rövid ideig a költői pályával kacérkodott. Tanulmányai vége felé közeledve ösztöndíjasként egy évet Párizsban tanult, ahol ideje nagy részét a Cinématheque Francaise film iskolában töltötte. Ekkor határozta el, hogy filmrendező lesz. Diplomájának megszerzése után újhullámos zenekarokban játszott, s rövid ideig visszatért Párizsba.
1976-ban vették fel a New York-i Művészeti Egyetem filmművészeti karára, amelynek vezetője ekkor a magyar születésű Benedek László volt.
Egyik tanárának, az ekkor már előrehaladott stádiumban lévő rákkal küzdő Nicholas Ray filmrendezőnek annyira megtetszett az öntörvényű, kompromisszumokat hírből sem ismerő Jarmusch, hogy asszisztenseként magához vette Villanás a víz felett című utolsó filmjében. Diplomamunkája azonban nem nyerte el tanárai tetszését, így diplomáját sem kapta meg. A Permanens vakáció című filmet 1980-ra csak azért is befejezte, de sem a kritikusok, sem a közönség nem figyelt fel rá különösebben, sőt általában leggyengébb filmjének tartják. Már ebben a filmben szerepelt Sara Driver, aki szakmailag és a magánéletben is partnere, alkotótársa lett.
Négy évvel később elkészült következő filmjével, a Florida, a paradicsom című minimalista abszurd vígjátékával berobbant a köztudatba.
A magyar vonatkozásokkal is rendelkező alkotást (az egyik főszereplőt, a Budapestről az Egyesült Államokba érkező Évát Bálint Eszter játszotta) a cannes-i és a locarnói filmfesztiválon is díjazták. A Sundance Filmfesztiválon a zsűri különdíjjal jutalmazta, az Amerikai Filmkritikusok az év legjobb filmjének választották meg, s 2002-ben felvették a Kongresszusi Könyvtár által létrehozott filmregiszterbe, így az amerikai filmörökség részeként tartják számon.
A rendező ezt követően két-háromévenként új munkával jelentkezett. Az 1986-os Törvénytől sújtva három – Tom Waits, John Lurie és Roberto Benigni által játszott – főszereplője a börtönben kerül össze és együtt szöknek meg, miközben barátság szövődik köztük. A három színészzel később többször dolgozott, Waits két videóklipjét is ő rendezte. Az operatőr Robby Müller volt, aki korábban Wim Wenders filmjeit fényképezte, miként a három évvel későbbi Mystery Train című drámai vígjátékot, amelynek története egy memphisi hotel három szobájában, ugyanazon éjszaka játszódik. Hasonlóan egyetlen éjszaka, de öt nagyvárosban játszódik az Éjszaka a földön, amely taxisofőrök és utasaik között szövődő kapcsolatokat mesél el.
1995-ben mutatták be a Halott ember című westerndrámáját, amelynek Johnny Depp által alakított főhőse gyilkossági ügybe keveredve menekül, bolyong titokzatos indián lélekvezetőjével a Vadnyugaton. A minden korábbinál nagyobb büdzsével készült, a korábbi Jarmusch-filmeknél sokkal erőszakosabb, fekete-fehérben forgatott alkotás, amelynek zenéjét Neil Young szerezte, elnyerte az Európai Filmdíjat. Az 1999-es Szellemkutya című filmje a maffia egyik bérgyilkosáról szól, aki a szamurájok erkölcseit követve próbál élni.
Ezután öt évig nem jelentkezett új művel. Ezt azzal magyarázta, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után alkotói válságba került.
A csendet 2003-ben törte meg a Kávé és cigaretta című alkotással. A közel két évtizeden keresztül forgatott, tizenegy kisebb – a kávéfogyasztás és dohányzás köré épülő – jelenetből álló filmantológiában többek között Steve Buscemi, Cate Blanchett és Bill Murray is feltűnik. Maga Jarmusch egyébként a kávéról és a cigarettáról is leszokott a nyolcvanas évek végén.
A 2005-ös Hervadó virágok, amelyért megkapta a Cannes-i Filmfesztivál Nagydíját, egy Bill Murray által alakított, öregedő Don Juan útját követi, aki egykori szeretőit keresi fel, mert egy levélben azt írták neki, hogy van egy fia. A 2009-es Az irányítás határai egy magányos bérgyilkos spanyolországi küldetéséről szól, a Halhatatlan szeretők (2013) vámpír szerelmespárja a szépségről és a művészetről elmélkedik. Az Adam Driver és Golshifteh Farahani főszereplésével 2017-ben bemutatott Paterson egy harmóniában élő fiatal pár, a szabadidejében verseket író buszsofőr és háztartásbeli felesége, valamint kutyájuk banális hétköznapjait dolgozza fel. A kutya szereplő, Nellie (posztumusz) a legjobb kutyaalakításért járó Palm Dog-díjat kapta meg a cannes-i fesztiválon. Legutóbbi munkáját, A holtak nem halnak meg című zombi-komédiát, amely tisztelgés a horror műfaj előtt, 2019-ben Cannes-ban mutatták be.
A magánéletéről ritkán nyilatkozó rendező filmjeinek általában forgatókönyvírója, producere, sőt, alkalmanként zeneszerzője is. Híres sajátos alkotói stílusáról, a stúdióknak sokáig nem engedte, hogy végső vágás előtt belenézzenek műveibe. Ellenzi filmjei szinkronizálását, azokat feliratokkal vetítik a nem angol anyanyelvű országokban. A filmrendezés mellett több zenekarban is játszik, emellett zenével kapcsolatos esszéket publikál, és versei is jelentek már meg.
Fotó: Malte Ossowski/Sven Simon/dpa via AFP
