A 75. születésnapra a Magvető Kiadó Azóta is élek címmel megjelentette az író összegyűjtött elbeszéléseit, amelynek kapcsán Szegő János és Bárány Tibor online beszélgettek az életműről.
Miért olyan népszerűek Bereményi Géza elbeszélései, dalszövegei, filmforgatókönyvei? Miért dúdolják a mai kamaszok is Cseh Tamás dalait? Miért telt házasak az Eldorádó című darab előadásai?
Elsősorban azért, mert Bereményi Géza szövegei nem generációkhoz kötötten érdekesek, és bár olyan világban játszódnak, amely már elmúlt, a ma olvasóihoz is szólnak. Ráadásul állandó szereplői, történetei vannak, amelyek újbóli felbukkanásukkor mindig új jelentést, értelmezést kapnak, az elbeszélésekben más-más aspektusból világítja meg őket az író.
Szereplői az identitásukat keresik, az önmegértés, saját személyiségük meghatározása a céljuk, próbálják magukat elhelyezni a világban, és ezt Bereményi az irónia és a pátosz egyensúlyban tartásával, rendkívül izgalmas módon mutatja be. Az útkeresés élménye mindenki számára ismerős, a bizonytalanság és a bizonyosság kettőssége mindannyiunkban benne él.
Bereményi egyik legnagyobb slágerszövege, a Sose halunk meg című film betétdala, a Nagy utazás egyik híres sora is ezt a „bereményis” vívódást tükrözi: „Azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg...”: először elbizonytalanodik, kitekint, aztán számon kér, majd visszatér az alapgondolathoz.
Bereményi Géza életműve nagyrészt életrajzi vonatkozású történeteken alapul, gyermekkora meghatározó élményei az őt nevelő, a Teleki téren piacozó nagyszülőkhöz kötődnek: a nagyapa, Sándor és a nagyanya, Róza alakja újból és újból felbukkan, de mindig más nézőpontból, más fénytörésben, így sosem válnak unalmassá.
Fikció és valóság játéka állandóan váltakozik az életműben, a szereplők folyton magyarázzák a velük történteket, gyakran pedig párbeszédekbe, emberi játszmákba csöppenünk bele, amelyek ismerősen hangzanak – ettől válnak oly izgalmassá és élővé a történetek.
Bereményi nagyon erős szövegeket tud-tudott létrehozni: különös szórendek, elharapott mondatbefejezések, rugalmas mondatok jellemzik, amelyek sokféleképpen értelmezhetők, és ezért minden olvasó számára ismerős jelentésük van. Mindenki számára létezik saját verziója, értelmezése a mondatainak, ezért idézik olyan sokan – leggyakrabban talán a Megáll az idő című, 1982-es Gothár Péter-film híres mondatát. Leginkább emberi közérzetet dokumentál, ezért művei a környezetükből kiragadva is működőképesek.
Bereményi Géza Budapest írója. Művei a főváros történéseihez, a városi léthez, közérzethez kötődnek, életművét is egy városi hasonlattal jellemezhetjük a legjobban: régi városrészek rehabilitációjakor gyakran új épületek kapcsolódnak szervesen a régiekhez. Így épülnek egymáshoz az író munkái is: a régiekhez szorosan kapcsolódnak az újak, de együtt egész más jelentést hordoznak.
Az Azóta is élek című új kötetben a művész korábban megjelent elbeszéléseit adták ki, de a sorrendjüket az író döntötte el, és néhány esetben új címet is adott nekik.
Nyitókép: Kultúra.hu/ Csákvári Zsigmond
