Na most tegye fel a kezét az a ? nem biológus, zoológus, satöbbi ? kedves olvasó, aki a fentiek közül legalább kettővel tisztában volt. Na ugye. Pedig Török Zoltán természetfilmjében, a Vad Magyarországban ötven percen keresztül kizárólag ilyen és ennél is meglepőbb információk hangzanak el Kulka János kedves estimese-dörmögésében, olyan töménységben, hogy egy másodpercünk nem marad unatkozni: mert úgy tűnik, megfelelő tálalásban egyáltalán nem csak a tigrisek vagy a fehér cápák izgalmas élőlények, de a vidrák, a réti sasok vagy a harcsák is. Török ugyanis az átlagembert, sőt megkockáztatom, a városi átlagembert célozta meg legalább egy évig forgatott filmjével, és egyesével, pár perces etűdökben végigment hazánk vadvilágának minden érdekességén ? igen, csak az érdekességeken: nem fecsérel egy fél szót sem a kutatóknak bizonyára rendkívül fontos, ellenben unalmas témákra. Máskülönben meg a fene tudja: lehet, hogy ugyanez az anyag más rendező keze alatt unalmasnak tűnne.
A Vad Magyarországnak nem csak a humora szenzációs ? a zene, a narráció és a kép tökéletes egysége teszi a legjobb vígjátékokhoz hasonlóvá a csendesen lopakodó vízisikló feje mellett hirtelen, a semmiből előbukkanó teknős-szemtanút vagy az önfeledten pancsoló kárókatona-fiókát ?, de felvételei is lélegzetelállítóak. Olyan gonddal, annyi munkával igyekszik bemutatni ? madártávlatból és víz alól, pár napot pár másodpercesre gyorsítva, sosem látott helyzeteket premier plánba hozva ? a minket mindennap körülvevő, ?egyszerű? állatvilágot, ahogy más természetfilmes az Északi-sarkra indul; és mivel szentül hisz benne, hogy amit megmutat, semmivel sem kevésbé érdekes annál, az érzés a nézőre is átragad.
Tudtam, hogy lesznek jó és kevésbé jó filmek a 42. Magyar Filmszemlén, de hogy az egész mustra legizgalmasabb ötven percét egy természetfilm fogja rám szabadítani, azt soha nem hittem volna el ? ha nem látom a saját szememmel.
