- - Sok helyen járok a világban, de Budapestet különösen szép városnak látom ? mondta Anoushka, akivel akkor beszélgettünk, amikor visszatért amerikai turnéjáról. ? Azok az emberek pedig, akiket ott megismerhettem, nagyon közel álltak a lelkemhez, örömmel tapasztaltam, mennyire hasonlóan gondolkodunk. Múltkor télen, a hidegben jártam Budapesten, így most, hogy június elején, a meleg nyárban érkezem majd, szeretnék egy kicsit jobban körülnézni, a Duna-parton üldögélni. Ráadásul a koncert helyszínéről, a Margitszigetről is rengeteg szépet hallottam.
- Amellett, hogy édesapjával is sokat turnézik, sok évvel ezelőtt megalapította az Anoushka Shankar Projektet, amellyel bebizonyította, hogy a zenében nincsenek határok. Most is valamilyen különleges crossover produkciót hallhatunk majd?
- Bizonyos szempontból ez most sokkal inkább indiai zene lesz, mint amit eddig a közönség megszokhatott az Anoushka Shankar Projecttől. Néhány szerzeményt kissé áthangszereltünk többek között annak köszönhetően is, hogy a zenekarban főleg indiai zenészek vannak, és nagyjából szinte csak indiai hangszereket szólaltatnak meg, úgymint a tablát, a kanjirát, a shahnait, a mridangamot, a ghatamot és a tanpurát. Egyébként bármikor szívesen nyúlok más zenei stílusokhoz, akár az elektronikus zenéhez is.
- Különleges helyzetben volt, hiszen tizenhárom évesen már játszott édesapja Chants of India albumán, amelynek George Harrison volt a producere. Nem kápráztatta el a hozzá hasonló hírességek társasága?
- Nem, hiszen ez volt természetes a születésemtől kezdve. Egyébként George Harrison számomra nem egy legenda volt, hanem a családunk barátja. A halála előtti napon ott álltam apámmal a betegágya mellett, és úgy sirattam el, mintha a saját édesapám lett volna. Az emlékére rendezett koncert szervezésében ezért tiszta szívvel vettem részt, ami rengeteg munka volt, hiszen négy nap alatt hoztuk össze az egészet. A másik ilyen személyiség Sting, akihez nagyon közel érzem magam lelkileg, bár először a felségével, Trudyval ismerkedtem meg. Édesanyámmal mentem el az egyik koncertjére a születésnapomon, ami után elmentünk a házába és a szülinapom alkalmából eljátszott nekem egy dalt. Akkor még nagyon megilletődött voltam a társaságában, de ma már jóban vagyunk, sőt a Sacred Love című albumán is játszottam. Az, hogy Ravi Shankar lánya vagyok, sok ajtót kinyitott előttem, sok hírességgel találkozhattam, de emiatt talán még jobban kell bizonyítanom. Nagyon keményen dolgozom, de még így is vannak olyanok, akik azt mondják, nem vagyok elég jó. Úgy érzem, akármikor kapok egy díjat, az egy kicsit az édesapámnak is szól, és nem csak nekem.
- Édesapja szigorú és kritikus mestere volt?
- Velem talán kedvesebb volt, mint a többi tanítványával, de tőlem is ugyanannyit, ha nem többet követelt. Először egyébként nem is tetszett a szitár, nagyon nehéz hangszernek találtam. A zenét nagyon szerettem, de inkább édesanyámmal énekelgettem és zongoráztam. A szitártól elfáradt a lábam, a húrok vágták az ujjaimat. Apám azonban egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet, sok anekdotát mesélt az egyes darabokról, így azon vettem észre magam, hogy szeretném eljátszani ezeket a képzeletemben életre kelt meséket.
- Indiai hangszeren játszik, a szülei is indiaiak, de mégis Londonban nőtt fel, és fiatalkora óta járja a világot. Mennyire tudta megőrizni az identitását?
- A szüleim gondoskodtak arról, hogy soha ne felejtsem el, honnan jöttem. Egyébként mindig is nemzetközi közegben voltam, sok nyelven beszélek, ez természetes számomra. Amikor édesapámmal akarok valamit tudatni, amit nem szeretnék, hogy édesanyám is tudjon, akkor franciául beszélek, fordítva pedig tamilul beszélek édesanyámhoz, mert ezt meg édesapám nem érti.
- Mostanában mégis sok időt tölt Delhiben, ahol megnyitották a Ravi Shankar központot. Ez az ön ötlete volt?
- Igazából az egészet az édesanyám álmodta meg. Sok archív felvétel és szerzemény hallgatható meg édesapám életművéből. Két koncertterem van, ahova más művészeket is meghívhatunk koncertezni. Most már minden hónapban van egy-egy koncert, de úgy tervezzük, hogy lesznek festménykiállítások és szeretnénk, ha más művészeti ágak is képviseltetnék magukat a központban. Édesapám és én sajnos nem tudunk annyit tanítani, mint amennyit szeretnénk a turnék miatt, de apa régi tanítványai sok órát tartanak.
- Bizonyára nem sok ideje van a rokonokra, és a barátokra. Féltestvérével, a szintén híres énekesnővel, Norah Jonesszal folyamatosan tartják a kapcsolatot?
- Igen, sokat beszélünk egymással, és amikor csak tudunk, találkozunk. Tizenhat éves koromig nem is ismertem őt, mert az édesanyja eltűnt vele, édesapám hiába kereste őket. Emlékszem, éppen apám tartott nekem órát, amikor megszólalt a telefon. Egy halk szavú lány vele szeretett volna beszélni. Amikor megtudtam, hogy ki is ő, szinte sokkot kaptam, hiszen már teljesen lemondtam róla, hogy valaha is megismerhetem. Először furcsa volt találkozni vele, de ma már nagyon közel állunk egymáshoz, végre van egy nővérem, akire mindig is vágytam. Ráadásul végre van valaki, aki még nálam is alacsonyabb egy kicsit!
