John F. Kennedy (Demokrata Párt) az Egyesült Államok 35. elnöke. 44 évével eddig a legfiatalabb elnök és az első katolikus ebben a hivatalban. Alelnöke Lyndon B. Johnson. Kennedy csekély fölénnyel nyerte meg a választásokat (1960. XI. 8.) vetélytársával a republikánus Richard Nixonnal szemben. Választási jelszava ez volt: "Pezsdüljön újra az élet ebben az országban". Harcolni kíván a munkanélküliség felszámolásáért, gazdasági fellendülésre törekszik és határozottan fel akar lépni a kommunizmus ellen. Az Egyesült Államok fenyegetettnek érzi magát Fidel Castro kubai elnök szovjetbarát magatartása miatt és a Szovjetunió további előretörésétől tart. Kennedy hivatali ideje elején a hidegháború politikáját követi. A kubai válság után a kétoldalú kapcsolatok javítására törekszik a Szovjetunióval. Székfoglaló beszédében Kennedy hangsúlyozza az Egyesült Államok vezető világhatalmi szerepét. Arra szólítja fel az amerikaiakat, hogy valamennyien külön-külön is harcoljanak az emberiség közös ellensége: a zsarnokság, a szegénység, a betegség és a háború ellen". Egyéni kezdeményezésre buzdít mindenkit: "Ne azt kérdd, mit tehet az ország érted - azt kérdd, te mit tehetsz az országért". Kennedy politikájában a külpolitika áll az előtérben. Látja, hogy a harmadik világ sok országa nehéz gazdasági és szociális helyzeténél fogva a kommunizmus felé tendál. Ezt megakadályozandó erőteljesebben kívánja az érintett országokat, mint partnereket az amerikai politikába bevonni. Segélyprogramok és gazdasági fejlesztéshez nyújtott támogatások hivatottak őket a Nyugat oldalán tartani. Kennedy abból indul ki, hogy a gazdasági stabilitás az előfeltétele a demokratikus fejlődésnek, amelyet támogatni kell.
