A Rózsaszín flamingók (1972), a Poliészter (1981) és a Hajlakk (1988) című kultfilmek rendezője utoljára 2004-ben a Szégyen és gyalázat című filmet forgatta.
A 76 éves független filmes elmondta, hogy a Liarmouth a legőrültebb dolog, amit valaha írt, és elég sokkoló ahhoz, hogy ismét visszatérjen a filmezéshez. „Izgatottan várom a filmes szakmához való visszatérést, remélhetőleg világszerte örömöt nyújthatok a kalandvágyó mozinézőknek” – idézte a hollywoodi szaklap.
A regény egy család három női generációját mutatja be, akik egymás életére törnek. A legidősebb Adora, aki háziállatokat plasztikáz engedély nélkül működő állatorvosi praxisában, a lánya, Marsha beteges tolvaj és embergyűlölő, ő a címben szereplő „liarmouth” (hazug), a legfiatalabb pedig Poppy, Marsha lánya, akinek trambulinparkja van Baltimore külvárosában.
Az elmúlt 18 évben Waters hátralépett a filmezéstől, de közben egy sor nem fikciós könyve jelent meg, előadásokat tartott, és több filmben és tévéműsorban szerepelt. 2019-ben Arany Leopárd-életműdíjat kapott a Locarnói Filmfesztiválon.
Fotó: NurPhoto via AFP/Oscar Gonzalez
