 |
| Fotó: pixabay.com |
Filmklubos kalandom kezdetén tisztában voltam vele, hogy hatalmas élménnyel gazdagodom majd, arról azonban sejtelmem sem volt, hogy ennek hála azt is megtudhatom, milyen módon elemez filmet egy pszichológus. Pedig ha tudtam volna? De ne szaladjunk ennyire előre! A választott márciusi ?vizsgált alanyom? a Cortex pszicho/film/klub volt, melyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológia szakos hallgatói indítottak útnak 2015-ben, a Teslában. A Cortex mára egy masszív táborral rendelkező filmklubbá nőtte ki magát, melynek most az Erzsébet körúton található Art+ Cinema ad otthont, és melynek vetítéseire alig lehet beférni. Nagy szerencsémre, volt helyem, és egy pillanatig sem bántam meg, hogy időben megvásároltam a ? mindössze háromszáz forintos ? jegyet. (Réz Andrástól amúgy is tudjuk, hogy a filmklub kifizetődő dolog és bizony bőven megéri az árát.) Tehát ? természetesen előzetes tájékozódás után ? beültem a március 28-ai vetítésre, három órával később pedig úgy éreztem, ?engem innen ki nem robbant senki!?.
Pszichológus a filmklubban ? avagy ?a Cortex az egyik kedvencem lett?
A Cortex pszicho/film/klub Facebook-oldalán található kurta ismertetőből kiderül, a szervezők a pszichológia fő témái mentén választanak filmeket, melyeket aztán a meghívott előadókkal közösen veséznek ki. Ez egyértelmű üzenet, mégis körülbelül annyit ér, mint a Müpamozi esetén a félkövér betűvel szedett ?Házigazda: Réz András?. Persze elképzeltem, miben is lesz részem, a fejemben létrejött kép azonban korántsem közelítette meg a valóságot.
A március 28-ai esten a Hétköznapi titkok című filmdrámát néztük meg, mely egy családi tragédia kellős közepébe repített minket. Adott egy édesanya, aki neves fotóriporterként a halálzónából tudósított, majd mikor végleg felhagyott a veszélyes munkával, eldobta magától az életet, és adott egy apa, valamint idősebb és tizenéves fia, akik próbálnak kezdeni valamit a megváltozott helyzettel. Ráadásul úgy, hogy érzelmileg a lehető legtávolabb sodródtak egymástól, és még egy óriási titok is elválasztja őket. Az apa ugyanis védeni akarja kisebbik gyermekét, ezért elhallgatja előle, pontosan hogyan is halt meg az édesanyja. De vajon ezzel valóban megóvja őt? Egyáltalán mit okoznak egy családban a titkok? Mit is nevezünk titoknak? Ha nem mondjuk el az igazat, az már hazugság? Vannak kegyes hazugságok? És mit nyerünk azzal, ha őszinték vagyunk? Nos, pontosan ilyen kérdésekre kaptam választ a Cortex filmklubjában, ahol a vetítést követően egy klinikai pszichológus és családterapeuta ült a vászon előtt az egyik szervezővel karöltve, és fejtette meg a közönséggel közösen, mi mindenre világított rá a látott film. Vagyis ez nem éppen az a filmklub, ahol a plánozásról és a filmtörténeti háttérről folytatnak komoly vitát, de nem is ez a célja ? az Art+ Cinema nagytermében a pszichológiai az úr, és ez így van jól.
A vezetett beszélgetés komoly problémákra hívta fel a közönség figyelmét, és még az olyan iszonyúan nehéz téma is szóba került, miképpen lehet elmagyarázni egy hatéves gyermeknek, hogy az anyja öngyilkos lett. A film kapcsán felvetődött számos olyan téma, melyet a hétköznapokban kényesnek tekintünk, itt azonban senkiben sem merült fel, hogy nem szabad megkérdezni például azt, miként indítsunk egy beszélgetést, ha ki akarjuk deríteni, a párunk megcsal-e minket. És hogy mi volt a tanulság? Nos, számomra az, ?ha az emberek beszélgetnek egymással, sosem lesz szükségük pszichológusra?. Ez azonban még véletlenül sem jelenti azt, hogy nincs szükség az olyan filmklubokra, ahol pszichológusok beszélgetnek a látott alkotásról, mert nagyon is van. Sőt mi több, a négyórás ?vizsgálat? után egyértelműen kijelenthetem: a Cortex az egyik kedvencem lett. És még azt is könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy igencsak gyakran vissza fogok ülni a hetedik sor második székére. Vagy oda, ahol épp van hely.
Tóth Eszter
