A nyolcadik kerületben található Auróra társadalmi vállalkozásként jött létre évekkel ezelőtt azzal a céllal, hogy egy nyitott közösségben összekapcsolja a kulturális programokat, a civil és aktivista szervezetek munkáját, a közösségépítést és a szórakozást. ?Működésünk célja, hogy stabil bázist alakítsunk ki, ahol szociális- vagy kulturális területeken működő emberek, csoportok és non-profit szervezetek találkozhatnak, megoszthatják ötleteiket és új együttműködéseket valósíthatnak meg közösen? ? olvashatjuk az oldalukon, melyen barangolva az is szembeötlik, hogy a koncertek mellett alternatív színházi előadásoknak, kulturális-, közösségi- és gyerekprogramoknak, aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozó kerekasztalbeszélgetéseknek, valamint kiállításoknak és ami a legfontosabb, filmkluboknak is otthont adnak. Általában tematikus vetítés-sorozatokat rendeznek, amelyekre előadót is hívnak, így a választott film megtekintése után moderátor segítségével közösen elmélkednek a látottakról. Épp ilyesmire számítottam én is, mikor ?beneveztem? a június 16-ai alkalomra, ám az esemény rövid ismertetőjéből azonnal kiderült: a megszokott filmklubos beszélgetésnél különlegesebb élményben lesz részem.
?Megnézzük, hogy működik egy véletlenszerűen kiválasztott filmre egy random módon összeválogatott playlist? ? a válaszom: nem is sejtenénk, milyen jól
A Random filmklub elnevezésű sorozat első, ?kísérleti? vetítésén vettem részt, amelyre ? szokás szerint ? túl korán érkeztem, így nemcsak az Aurórát volt lehetőségem felfedezni, de még a megnézendő film kiválasztásában is segíthettem. Hirtelen döntésemnek köszönhetően a nem túl nagyszámú közönség A szent hegy című alkotást nézte felirat nélkül, közben pedig a véletlenszerűen összeállított zenei válogatás szólt. Töredelmesen bevallom: még soha nem hallottam Alejandro Jodorowsky 1973-as filmjéről és őszintén szólva most sem érzem azt, hogy összefüggően tudnék beszélni róla (ezért nem is próbálkozom), de tény, Paul Anka, Mr. Oizo és a vissza-visszatérő drum & bass remekül illett hozzá, sőt.
Aki próbált már házibuliban filmet szinkronizálni, az tudja, milyen ízes nevetést eredményez az ilyesmi. Nos, nincs ez másként a film és a nem hozzá komponált zene ötvözésével sem: el lehet képzelni, milyen röhögőgörcsöt vált ki egy kis rap, amely véletlenül pont egy pap szónoklatának ad hangot. De még számos jelenetet említhetnék, és mindegyik kapcsán kiemelhetném, milyen különleges hatással volt a képre a zene, és fordítva. Az igaz, hogy nem a Random filmklub szervezői az elsők, akiknek eszébe jutott: el kellene játszani a gondolattal, hogy működik egy véletlenszerűen kiválasztott filmre egy random módon összeválogatott playlist, de nekem még nem volt részem ilyen jó filmnézős buliban, az egyszer biztos!
A film megtekintését követően nem kezdtünk beszélgetni a rendezői virtuozitásról, az intertextualitásról, sem semmi hasonlóról, ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy emiatt űr maradt bennem. A Random filmklub első vetítése remekül sikerült, a zenék egészen új értelmet adtak a film jeleneteinek, a mondanivaló pedig egy fontos cél, a közösségi szórakozás érdekében halványult el. És ez fergeteges élmény volt.
Tóth Eszter
