Jöjjön divatba a filmklub!
Ha valamire, hát arra a Jöjjön divatba a filmklub! sorozatnak köszönhetően már rájöttünk, hogy filmklubba járni jó. Mit jó, egyenesen fergeteges – és ezt a szót azért használjuk épp most, mert egy újonnan felfedezett hely annyira lenyűgözött minket, hogy nem találunk jobbat. Az Auróra Random filmklub elnevezésű estjén vettünk részt, ahol random filmre random zenék szóltak, az élményt pedig reméljük, sosem felejtjük el.
A nyolcadik kerületben található Auróra társadalmi vállalkozásként jött létre évekkel ezelőtt azzal a céllal, hogy egy nyitott közösségben összekapcsolja a kulturális programokat, a civil és aktivista szervezetek munkáját, a közösségépítést és a szórakozást. „Működésünk célja, hogy stabil bázist alakítsunk ki, ahol szociális- vagy kulturális területeken működő emberek, csoportok és non-profit szervezetek találkozhatnak, megoszthatják ötleteiket és új együttműködéseket valósíthatnak meg közösen” – olvashatjuk az oldalukon, melyen barangolva az is szembeötlik, hogy a koncertek mellett alternatív színházi előadásoknak, kulturális-, közösségi- és gyerekprogramoknak, aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozó kerekasztalbeszélgetéseknek, valamint kiállításoknak és ami a legfontosabb, filmkluboknak is otthont adnak. Általában tematikus vetítés-sorozatokat rendeznek, amelyekre előadót is hívnak, így a választott film megtekintése után moderátor segítségével közösen elmélkednek a látottakról. Épp ilyesmire számítottam én is, mikor „beneveztem” a június 16-ai alkalomra, ám az esemény rövid ismertetőjéből azonnal kiderült: a megszokott filmklubos beszélgetésnél különlegesebb élményben lesz részem.
„Megnézzük, hogy működik egy véletlenszerűen kiválasztott filmre egy random módon összeválogatott playlist” – a válaszom: nem is sejtenénk, milyen jól
A Random filmklub elnevezésű sorozat első, ?kísérleti? vetítésén vettem részt, amelyre ? szokás szerint ? túl korán érkeztem, így nemcsak az Aurórát volt lehetőségem felfedezni, de még a megnézendő film kiválasztásában is segíthettem. Hirtelen döntésemnek köszönhetően a nem túl nagyszámú közönség A szent hegy című alkotást nézte felirat nélkül, közben pedig a véletlenszerűen összeállított zenei válogatás szólt. Töredelmesen bevallom: még soha nem hallottam Alejandro Jodorowsky 1973-as filmjéről és őszintén szólva most sem érzem azt, hogy összefüggően tudnék beszélni róla (ezért nem is próbálkozom), de tény, Paul Anka, Mr. Oizo és a vissza-visszatérő drum & bass remekül illett hozzá, sőt.
Aki próbált már házibuliban filmet szinkronizálni, az tudja, milyen ízes nevetést eredményez az ilyesmi. Nos, nincs ez másként a film és a nem hozzá komponált zene ötvözésével sem: el lehet képzelni, milyen röhögőgörcsöt vált ki egy kis rap, amely véletlenül pont egy pap szónoklatának ad hangot. De még számos jelenetet említhetnék, és mindegyik kapcsán kiemelhetném, milyen különleges hatással volt a képre a zene, és fordítva. Az igaz, hogy nem a Random filmklub szervezői az elsők, akiknek eszébe jutott: el kellene játszani a gondolattal, hogy működik egy véletlenszerűen kiválasztott filmre egy random módon összeválogatott playlist, de nekem még nem volt részem ilyen jó filmnézős buliban, az egyszer biztos!
A film megtekintését követően nem kezdtünk beszélgetni a rendezői virtuozitásról, az intertextualitásról, sem semmi hasonlóról, ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy emiatt űr maradt bennem. A Random filmklub első vetítése remekül sikerült, a zenék egészen új értelmet adtak a film jeleneteinek, a mondanivaló pedig egy fontos cél, a közösségi szórakozás érdekében halványult el. És ez fergeteges élmény volt.
Tóth Eszter