A TINTA Könyvkiadóról sokszor olvassuk: a legnagyobb magyar szótárkiadó. Miért Jókai-enciklopédia, s nem Jókai-szótár a kötet címe?

K. G.: A szótárak általában szavakat magyaráznak adatok nélkül, a lexikonok pedig tényadatokat közölnek. A szótárakban nincsenek életrajzok és tulajdonnevek. Az enciklopédiák a szótárak és a lexikonok keverékei. Mivel a Jókai-enciklopédia szavakat, kifejezéseket magyaráz, továbbá életrajzi adatokat, történelmi eseményeket is bemutat, joggal kapta az enciklopédia címet.

B. J. A.: A középkori és reneszánsz enciklopédiákat elsősorban olvasásra szánták, míg az ábécérendbe erőltetett tudásanyag arra való, hogy gyorsan utánanézhessünk egy-egy érdeklődésünkre számot tartó adatnak. Az ismeretek korábbi hagyományos – témák szerinti, organikus – elrendezése másféle olvasói magatartást kíván. S azt se feledjük, hogy Jókai-szótár címmel már jelent meg egy kétkötetes kiadvány az Unikornis Kiadónál (a kiadó Jókai-sorozatának kiegészítőjeként) 1994-ben.

K. G.: A Jókai-enciklopédia nemcsak arra szolgál, hogy egy-egy számunkra ismeretlen szót, fogalmat megkeressünk benne és információt kapjunk róla, hanem kiváló olvasmány is. Lapozgatva, nézegetve, feltárul egy színes világ előttünk, többek között képet kaphatunk a 19. század tudományos világképéről, de számos néprajzi, kultúrtörténeti ismerettel is gyarapodhatunk.

Az előszóban olvashatjuk, hogy az új enciklopédia 28 500 szócikkből áll. Ezek élén vagy szavak, kifejezések állnak, vagy személynevek, földrajzi nevek. Mi az arányuk?

K. G.: Az Enciklopédia mintegy 22 000, ma már nehezen érthető, régies, tájnyelvi, idegen szót vagy kifejezést tartalmaz, s még körülbelül 6500 tulajdonnevet.

B. J. A.: A tulajdonnevek között akadnak költött (mitológiai, bibliai eredetű vagy irodalmi alkotásokból ismert) személyek, történelmi alakok, létező és kitalált földrajzi nevek, de folyóirat- és újságcímek meg kávéháznevek is. A bibliai személyek száma is több tucat a kiadványban, szócikket kaptak például: Barabás, Illés próféta, Hágár, Lázár, Simeon, Uriás is.

Jókait a legnagyobb szókinccsel rendelkező magyar írónak tartják. Ha az Enciklopédiában a mai ember számára nehezen érthető szavak száma 22 000, akkor mekkora lehet a teljes Jókai-szókincs?

K. G.: Erre nincs pontos vizsgálat, úgy gondolom, hetven-nyolcvanezer szóra tehető Jókai teljes szókészlete.

B. J. A.: A szókincsvizsgálat igen ingoványos terület. Minden attól függ, hogyan határozzuk meg a szót. Egységes, a világ összes nyelvére érvényes szófogalom nem létezik. A nyelvi leírás céljától, a vizsgált jelenségek csoportjától függ, hogy a lehetséges tulajdonságok közül melyeket alkalmazzuk, s melyeket hagyjuk figyelmen kívül.

Jókai szókincse talán azért is lehet nagy, mert nagyon színes is. Egy-egy fogalomra több szót is használ.

B. J. A.: Ez nagyon jó megfigyelés. Jókai szinte tobzódik a szinonimák világában. Itt van két példa. Az ügyvéd megnevezésére a következő szavakat használja: advokát, prókátor, ügyész, pörész, pervesztő. A pestist pedig így emlegeti: dögvész, dögmirigy, egyiptomi ragály, keleti dögvész, fekete halál, mirigyhalál.

Hogyan készült a Jókai-enciklopédia?

K. G.: Általában minden szótárszerű kiadvány összeállítása két nagy fázisból áll: a gyűjtőmunkából és a már összegyűjtött anyag szerkesztéséből. Itt is így volt. Hozzávetőleg hat éve született meg az ötlet, hogy a TINTA Könyvkiadóban készüljön egy Jókai-szóleltár, azóta dolgozunk rajta.

B. J. A.: Ez az idő a szótár jellegéből fakad. Elődeink talán nem is több, de más jellegű szerkesztési nehézségekkel néztek szembe. A szótárírással járó hatalmas munka lemérhető az angol nyelv nagyszótárának történetén. Az Oxford English Dictionarynek, a világ legnagyobb lexikográfiai vállalkozásának munkálatai 1859-ben indultak, és csak 1928-ban fejeződtek be.

Honnan gyűjtötték az enciklopédia anyagát?

K. G.: Elsődleges forrásunk az Akadémiai Kiadó által kiadott Jókai kritikai kiadás és annak jegyzetanyaga volt. Összesen 74 regényt dolgoztunk fel. Fölhasználtuk még az Unikornis Kiadó 1994-ben megjelent Jókai-szótárát is. A gyűjtés során a szavakat és magyarázatukat számítógépes adatbázisban helyeztük el, és természetesen azt is rögzítettük, hogy melyik regényben hol fordul elő a szó vagy a kifejezés.

És a második fázis, a szerkesztés, hogy történt?

K. G.: A különböző regényekből kigyűjtött szavakat számítógéppel összerendeztük, így egymás alá kerültek a különböző regényekből kigyűjtött azonos szavak. Magyarázataikat összevontuk. Lehetőség szerint az idegen eredetű szavak, kifejezések mellé odaírtuk a forrásnyelvet, hogy honnan ered a szó. Csak mintául: latin eredetű 6400 szó, német eredetű 3300 szó és meglepő módon 180 szó a szlovák nyelvből származik vagy ahhoz köthető. De vannak svéd, japán és perzsa eredetű szavak is a Jókai-enciklopédiában. Mivel Jókai a szereplőit gyakran a saját eredeti nyelvükön szólaltatja meg, számos idegen nyelvi szó, kifejezés fordítása szerepel az enciklopédiában. Ezek mellett olyan, a magyar nyelvben használatos, de ritkább és kevésbé elterjedt, idegen eredetű szavaknak a magyarázata is megtalálható a könyvben: despota, fosszília, kliens, nesztor, respektál.

B. J. A.: A szavaknak a Jókai-enciklopédiában megadott etimológiája nem mindig egyezik az etimológiai szótárakban lévő besorolással. Ennek oka egyrészt az, hogy számos szót több nyelvből is (akár párhuzamosan, akár egymás után) átvehettünk (e tekintetben a Történeti etimológiai szótárunk nagyon merev), másrészt a Jókainál előforduló szóalak nem mindig abból a nyelvből való, amelyből a magyar szó származik. Tüzetes szövegnyelvészeti kutatások nélkül eldönthetetlen, hogy az azonos vagy igen hasonló alakú germán, illetve újlatin szavak esetében melyik az átadó nyelv.

K. G.: Még szerkesztési feladat volt többjelentésű szavak elrendezése. A tubus szóról ma a fogkrémtubus jut eszünkbe, azonban Jókai használta ezt a szót ’távcső’ és ’hallókürt’ jelentésben is. A fantom szónak három jelentése van a könyvben: ’kísértet’; ’ábránd’; ’álomkép’. A tajték szónak pedig a jelentése a Jókai regényekben ’fehér, könnyen faragható kő’; ’tajtékpipa’; ’valaminek a söpredéke alja’.

Úgy látom, azt is közli a Jókai-enciklopédia, hogy melyik regényben, hol szerepel a címszó. Ez miért hasznos?

K. G.: A forrásjelölés arra szolgál, hogy akit érdekel, utánakereshet, hogy a címszót mely környezetben használta az író. A szövegkörnyezet még pontosabban világítja meg a szó jelentését, használatának módját. Sőt mondhatjuk, hogy ezek a forrásjelölések ,,hitelesítik” az enciklopédia magyarázatait.

B. J. A.: A kétnyelvű szótárak nagy hátránya, hogy csak elszigetelt szavakat adnak meg, a szókapcsolatok száma elenyésző. Egy ügyesen megválasztott példamondat gyakran a legrészletesebb magyarázattal is felér.

Kinek szánták az új kiadványt?

K. G.: Elsősorban a Jókai-regényeket olvasóknak nyújt segítséget, mert ha ismeretlen szóhoz, fogalomhoz, névhez érnek, akkor a Jókai-enciklopédiában megtalálják a magyarázatát. De regényolvasás nélkül is érdemes lapozgatni, mert gyarapítja történelmi, néprajzi, nyelvi ismereteinket – hiszen Jókai oly sok mindenről írt, és regényei térben-időben egyaránt hatalmas területet ölelnek fel. A nagy regényíró ügyelt arra, hogy mindig az adott korban használatos pénzek neveit írja le, ha egy-egy adásvételről van éppen szó, sőt a kor mértékegységeinek a neveit is pontosan használja. Közel száz régies fizetőeszköz (mint libertás, orsópénz, picula, potom, tumán) és szép számmal régen használt mértékegység (például ejtel, köböl, pud, stádium, szemer) ismerhető meg az Enciklopédiából.

B. J. A.: Gyermekkoromban különösen azokat a könyveket kedveltem, amelyekben külön magyarázatok, lábjegyzetek, térképek segítették az eligazodást. Ebben a kötetben térképek ugyan nincsenek, de az említett témakörök sokszínűsége a biztosítéka annak, hogy bárki is veszi kezébe ezt a csodálatos ismerettárt, hosszú időre talál magának olvasnivalót. S a rövidke szócikkek elvezetik azokhoz a Jókai-művekhez, amelyek addig elkerülték a figyelmét.

K. G.: A magyar nyelv a legnagyobb hungarikum. Ennek a hungarikumnak Jókai a mélyére ásott. Feladatunk, hogy tanuljunk legnagyobb regényírónktól.

Nyitóképen a szerkesztők, Balázsi József Attila és Kiss Gábor. Képek forrása: Tinta Könyvkiadó.