Több mint húsz éve alkotnak egy párt – táncban, munkában és magánéletben egyaránt. Ha nincsenek együtt, az olyan, mintha otthon felejtettek volna valamit. Kocsis Enikő már kisgyerekként táncolt a seprűvel, átvetőzött az ajtóval, mire háromévesen a szülei beíratták táncolni. Látszott: ez az útja. Fitos Dezső első koreográfiáját az édesapja készítette, és egy csokitortát nyert vele az iskolai farsangon.
„Jövőnk a hagyomány!” – szól idén hivatásos együttessé lett társulatuk mottója, és ez jól mutatja a különleges stílust, amiben klasszikus táncokat gondolnak újra: frissen, mindig egy kis csavarral. A lakásuk is épp ilyen: harmonikusan eklektikus, ahol jól megfér egymással a református templomok kazettás mennyezete ihlette plafon, a szőttes és a dzsungelmintás tapéta.
Generációknak mutatták meg a néptánc örömét, de vajon mi lenne, ha Gyimesbe születnek? Vagy egy Miss Marple-történetbe? A Mi lenne, ha… rendhagyó epizódjának vendégei Kocsis Enikő és Fitos Dezső.