A hétvégi A38-as duplakoncert már dalpremiert is hoz, sőt, a készülő lemezről több új dalod is elhangzik: mit kell ezekről tudni, mire számíthat a közönség?
Az új anyag TovábbNő címmel fog megszületni, nem Férfi névre keresztelve, ahogy azt korábban gondoltam. Logikus lépés, hiszen a férfiről való jelenlegi tudásomat megírtam már egy másik műben: ez egy énekelt mese, a címe Álom, álom, ki a párom, megjelenése később várható. Annak egy részét, amit a férfiről el akartam mondani, ebben elmondtam. A TovábbNő cím kifejezi azt is, hogy én mint nő női testben és lélekben tudok csak létezni. Külön magja a felnőtté válás: ennek fontos része a határok meghúzása, a határok megtartása. Valamiféle hálát is szeretnék kinyilvánítani egyben: volt pasiknak például, hiszen ami én most vagyok, az általuk is formálódott. De a témák között anya és apa is elő fog kerülni, ez a felnőtté válás kapcsán nem meglepő. Jelenleg azért még a bányában dolgozom: most zajlanak azok a lelki folyamatok, amelyek aztán dallá tudnak sűrűsödni. Sokszor kibillenek, érzem, hogy elragad egy-egy téma. Érdekes, ebbe néha még a hasam is beleremeg. Várandós nők ?lepkeszárnyaknak? meg ?buborékoknak? szokták ezt nevezni. Nekem ez is olyan, várandósághoz, megfoganáshoz hasonló érzés. Valahogy bennem így születnek a dalok.
Van egy paradoxon is, amelyre az évek alatt rájöttem: hogy paradox módon minél személyesebben fogalmazunk meg egy témát, annál több ember érzi sajátjának. A dalban szereplő Én csak egy szinten Én, egy más szinten meg bárki. Én úgy képzelem ezt el, mint egy tavat, amelyből deréktól felfele mindenki kilátszik: deréktól lefelé mindenki tocsog abban a közös valamiben. Gerzson János mondta, hogy ha egy téma bennem felmerült, akkor valószínűleg az már nem csak bennem merült fel. Most már tudom, hogy ezért vagyok itt ebben a világban, hogy kiénekeljem ezeket a történeteket.
Most is párosul majd a dalokhoz videó is?
Igen, mert ez az előző lemeznél nagyon működött. Eddig sokat csak azt tudták, hogy a ?Palya Beácska olyan szépen mond szeretetről dolgokat?, de a zenémet mintha kevesebben ismerték volna. Ezt főleg akkor vettem észre, mikor népdalénekesként mutattak be különböző műsorokban. Tudom, én onnan indultam, és ez máig egy nagyon fontos bölcső számomra, vissza is térek hozzá mindig. De az én erőm valójában az, hogy dalokat csinálok, hogy ki tudok kanyarítani a semmiből egy darab valamit.
Előadói-művészi mivoltodon változtatott-e az anyaság?
Azt hiszem, lágyabb lettem. Egyre inkább beledőlök a zenekar öt férfitagjának karjába: az alapvető, hogy zeneileg megbízom bennük, de bízni bennük a koncerten is, megtalálni egy olyan belső tempót, ami egy dalnak valóban jól áll, nem belesietni, az egy más téma. Ez a fajta lágyság és bizalom megvan. A másik oldala a változásnak a bátorság, vagy inkább a gátlásoknak a jó értelemben vett csökkenése. Rengeteg mindent meg merek csinálni, amit korábban nem mertem. Nem csak a külsőm, a mozgásom tekintetében, de a zene szövetében is. Tudom, hogy én jó vagyok úgy, ahogy vagyok: ez vagyok én, ilyen a hajam, az orrom, a fenekem, tessék: kell vagy nem kell! Ugyanúgy a zenében is: tudom, hogy melyek a kedvenc dallamaim, zenészeim, hangzásaim, díszítési metódusaim. Próbálom nem megkérdőjelezni, jó-e vagy nem jó, csak teszem.
És kikhez tartozik ez az ötpár férfikar? Hogyan játszotok, dolgoztok együtt?
Hárman közülük üde, frissen borotvált legénykék: Tóth Pisti a gitáros, Bodoczki Ernő a nagybőgős, Czirják Tomi a dobos. Az ő hozzáállásuk nekem nagy felüdülés volt, jófajta, fiatalos frissességgel néztek a dalokra, nem raktak rá címkéket. Hihetetlen zenészek, leborulok a lábuk előtt. Bár tudom, ők is tanulnak tőlem, pusztán amiatt is, hogy én tizenöt évvel korábban kezdtem ezt a műfajt. Aztán ott van Szokolay Dongó Balázs, aki pedig ötven, vele már több mint 15 éve dolgozom együtt, mindketten ugyanannak a stílusnak a mentén csinálunk zenét. Vannak, akik abban jók, hogy lemásolják azokat a dalokat, amelyeket régen énekeltek: ez is gyönyörű, mert értéket tart fent és továbbviszi a hagyományt. Mi abban vagyunk jók, hogy lemásoljuk, aztán a magunk képére formáljuk. És persze ott van Gerzson János: ő valamilyen szempontból a híd szerepét is betölti a két tábor között. Ő is inkább a csapat "agrárszektorába", azaz az etnikusabb zenészek közé tartozik, bár klasszikus gitárosként kezdett. Jelenleg oudon és buzukin játszik a zenekarban, de ugyanolyan jól megfújja a nejt, vagy megüti a bendirt. Egyszerűen jól állnak a kezében a hangszerek. Kapcsolatunk azért is különleges, mert vele is duózom, az Altatok című műsorban, immár másfél éve.
Itt is hátra van még a java: mintha most érkeztem volna meg egy ívnek a végére. Volt egy hathónapos babám, a menedzserem pedig felvetette, hogy csináljunk egy új, fiatal zenekart. Mindez két éve volt. Visszanézve fogalmam sincsen, hogy ezt mind mikor, hogyan vittem véghez, hogy volt hozzá bátorságom, honnan kaptam hozzá erőt? Időnként meghallgatom egyben a lemezt, mert Lili, a lányom nagyon szereti. Mindig elámulok: akkoriban még csak féléves volt a banda! Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy létrejöttek ezek a dalok.
Közben a Művészetek Palotájában Selymeim címmel egy másfajta koncertsorozatba is belevágsz.
Az alapötlet mér régóta megvolt: nagyon szívesen láttam volna itthon is olyan előadókat, akikkel eddig még nem találkozhatott a közönség. Összeírtam néhány nevet, aztán összedugtuk a fejünket Marton László Távolodóval, végül pedig a sorozat előtt megnyíltak a kapuk. Május 13-án egy török énekesnővel, Çi?dem Aslannal indítjuk a sorozatot. Ő egy isztambuli születésű, de jelenleg Londonban élő nő, a kis-ázsiai térség zenei anyagának ismerője: kurd, örmény, görög és szefárd dalokat is énekel. Çi?dem csodálatos: ahogy kinyílik, közben azonban mégis ?trad? nő marad, azt nagyon szép nézni. Bár az est nagy része persze az övé, én fogom őt bevezetni, aztán duózunk is majd együtt. Remélem, hogy megtöltjük majd a Müpát most is!
Azt lehet már tudni, a sorozat következő fellépője ki lesz?
Annyit elárulhatok, hogy az egyik meghívott énekesnő Mayra Andrade lesz. Ő a Zöld-foki Köztársaságban született, de jelenleg Párizsban él. Egy világpolgár: otthonosan mozog a latinosabb stílusban, mostani felvételei során a brazil zenében is tett egy utazást, de az angolszász popzenétől kezdve énekel ő mindenfélét, francia dalokat is. Azt hiszem, azért is gondoltam ki ezt a sorozatot, hogy a saját, énekesi pályán érzett különállásomat enyhítsem: sokáig hallgattam, hogy ?Palya Bea olyan sok, olyan pörgős?, vagy azt, hogy ?túl bonyolult?, de a kedvencem ?a túlmozgásos" volt. Bár ennek már vége, mégis jólesik megmutatnom, hogy ezeknek a zenéknek a világban komoly hagyománya, és a velem rokonlelkű énekeseknek jelentős közönsége van. Ez a sorozat - ironikusan szólva - az én egyik világhódító lépésem.
A családoddal rengeteget utaztok is: merre jártatok legutóbb?
Mexikóban: ez már egy állandó úti célunk, érdekes, de már ott is kialakult egy igen sokszínű közösség, odatartozónak érzem magam. A jógamatracon és a tengerparton találkozunk, és onnan megyünk, nézzük a bálnákat, vagy csak ülünk a kávézóban és élvezzük a semmittevést. Ez egy paradicsomi hely. A kislányom is szereti ezt, biztonságban érzi magát azért is, mert együtt vagyunk. Én is felmegyek ilyenkor egy érzelmi magaslesre és megnézem, mi történik velem: ennek egyik része, hogy folyamatosan írok, naplót vezetek. Igazából ilyenkor, amikor nem történik semmi, akkor történik a minden.
Mexikóban született az új lemez Szaladós című dala is.
Épp Mexikó felé tartottunk, és ezt a dallamot dúdoltam. Aztán összevesztünk a párommal, és mi elmentünk Lilivel kagylót szedni. Ahogy hozta oda a kagylókat, felmerült bennem: most tényleg azon gondolkodom, hogy a hármasunkat felbontom? Akkor írtam a dal első sorát: ?Most úgy elfutnék, mindent itt hagynék, csak csönd, csak csönd legyen.? Ez a rész nagyon könnyen megszületett. A végső versszak volt nehezebb, itt a ?főhős? átalakulásáról van szó, mely után kimondja: ?könnyebb elfutni, mindent itt hagyni, mégsem teszem?. Akkor döntöttem úgy, hogy akkor is, ha minden izmom azt követelné, hogy elmenjek innen, akkor is maradok. Semmi garancia sincs az eredményre, de van egy gyerekünk és ez nagyon is állandó dolog. A válás nem old meg semmit. Persze ez nem csak a párkapcsolatra igaz. Valahogy az elkötelezettség révén új szabadságok is keletkeznek. Kialakul egy olyan bizalom és biztonság, hogy mindenki elkezd szárnyalni.
A hétvégén elhangzik majd a Beavatás című, új szám is: erről mit érdemes tudni?
Régen volt a fiatalok beavatásának is rítusa. Most hány lányt visz el az anyja az első menstruációja alkalmából csajos programra, vacsorázni, akárhova? Itt ezt egy furcsa szégyen veszi körül, holott ez viszi tovább az életet. Ezt a dalt egyébként egy 35 perces improvizációs folyamat ihlette. Három részre lehet tagolni mind a formát, mind a groove-ot, mind a szöveget tekintve. Ez a hármasság minden átmeneti rítus sajátja: valamibe belemész, abban benne vagy, majd kijössz belőle. Ha belegondolunk, ez a légzés ritmusa is. A dal vége megkönnyebbülés, a szövege: ?jöttem valahonnan, tartok valamerre?. Ha nagyon tömören kell fogalmazni, a saját életemről jelenleg ennyit tudok elmondani. Fogalmam sincs, mi lesz, de kinek lehet itt fogalma erről? A gyerekek számomra a fontosak, hogy létezik egy generációs lánc, hogy meghalljuk az ősök üzenetét és továbbadjuk. Talán ez is egyfajta ?életközépi? dolog, rádöbbenni arra, hogy nem attól leszel boldog, hogy lesz még egy autód, egy másik házad, hanem attól, hogy egyre inkább csak a saját belső középpontomhoz igazodom, és ettől egyre szabadabb vagyok. Ennek a szakasznak most nagyon örülök, mert jobban érzem magam az életemben, mint valaha.
Fotók: Csákvári Zsigmond
