A július a nevét a naptárreformot végrehajtó Julius Caesarról kapta, aki ebben a hónapban született. A nyár legmelegebb hónapja, sokszor a szélsőséges időjárás jellemzi.
A természet bőséggel ontja gyümölcseit, terményeit – ezért is nevezték régen a székely naptár szerint Áldás havának: gazdag betakarítást remélve várták a gazdák ezt az időszakot a tavaszi munkákat követően.
Július 2.: Sarlós Boldogasszony napja
Péter-Pál napjához hasonlóan ezt a napot is az aratás kezdőnapjaként tartották számon. A római katolikusok az áldott állapotban lévő Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékeztek meg ezen a napon, s Boldogasszonyban a várandós anyák, szegények, betegek és elesettek oltalmazóját tisztelték. Időjósló nap is volt: a régi megfigyelések és hiedelem szerint – mint Medárd napján – ha ezen a napon esik, negyven napig fog esni. Szokás volt ezen a napon búcsút tartani.
Július 13.: Margit napja
Sokfelé Mérges Margitnak csúfolták ezt a napot, mert sokszor esőt, zivatart hozott, és megzavarta az aratást.
Július 15.: Henrik napja
A vallásos hívek a tizenkét apostolra emlékeztek ezen a napon. „Apostolok oszlása” – mondogatták, ha mennydörgés támadt, remélve, hogy az égiháború szétoszlik, és folytathatják az aratást. Szlavónia református községeiben (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) a háziasszonyok próbaképpen ezen a napon sütötték az új lisztből az első kenyeret.
Július 20.: Illés napja
Az ószövetségi próféta napján a megfigyelések szerint gyakoriak a viharok. Mennydörgéskor úgy tartották, Illés szekere zörög (a Szentírás szerint Illés próféta tüzes szekéren ment föl az égbe). A mezőn ezen a napon munkatilalom volt, nehogy villám csapjon valakibe a szabad ég alatt.
Július 22.: Mária Magdolna ünnepe
A vallási hagyomány szerint a bűnös életből megtért Mária Magdolna hajával Krisztus lábát törölgette – ennek nyomán régen szokás volt a lányok hajából egy keveset levágni, hogy az még hosszabbra nőjön. Időjárásjóslás is kötődött a naphoz, úgy vélték, ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja bűneit. Szépségvarázsló nap is volt, az ekkor levágott leányhaj varázserővel bírt.
Július 25.: Jakab napja
A régi magyar (katolikus) naptár szerint a hónap róla kapta a nevét (Szent Jakab hava). Jakab az első vértanúhalált szenvedő apostol volt, aki a zarándokok, búcsújárók, utasemberek, hajósok vándorbottal, tarisznyával ábrázolt védőszentje.
Jakab nevét a növények között is megtaláljuk: július végén érik a jakabalma s a Székesfehérvár környékén termő jakabszőlő.
Július 26.: Szent Anna napja
Szűz Mária édesanyjának névnapja, ünnepe volt. A bibliai név jelentése: Isten kegyelme, könyörület; kedvesség. Ő volt a példája az anyák önfeláldozó szeretetének s az asszonyi gondoskodással összefüggő foglalkozással élőknek. A katolikus asszonyok hozzá könyörögtek gyermekáldásért.
Szent Anna tiszteletére több településen építettek kápolnát, templomot, s ezeknél a névnapján búcsút tartottak. Az Árpád-kortól kezdődően a népszerű női nevek közé tartozik Magyarországon.
A gabona, az „élet” betakarítása a családok számára a legfontosabb tevékenység volt. Péter-Pálra szőkül (érik be) a búza, akkor kezdődhetett az aratás. Aratni csak a búzát szokás, a többi gabonát levágják.
Az aratást kalapemeléssel, imádsággal kezdték – mint ahogy kaszáikat, sarlóikat korábban a pappal megszenteltették.
Az aratás a régi világban több hétig is eltartott. Hatalmas búzatáblák voltak, a végét látni is alig lehetett. A napszámosok, részes aratók egytized vagy tizenegyed részért dolgoztak naponta hajnali két órától este tíz óráig.
A 19-20. század fordulóját követő évektől leginkább már géppel folyt a cséplés és a mag tisztítása.
Dr. Fogarasi Klára teljes írása az agroinform.hu oldalon olvasható.
Nyitókép: Paradicsomszüret Rákospalotán. Gönyey Sándor felvétele, 1930 körül
A fotók forrása a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteménye.
