Júliushoz kötődő népi hagyományok

Júliusban zajlanak a legfontosabb gazdasági munkák: az aratás, cséplés, gyümölcs- és zöldségbetakarítás. Lássuk, milyen hagyományok és szokások kötődnek ehhez a hónaphoz!

A július a nevét a naptárreformot végrehajtó Julius
Caesarról kapta, aki ebben a hónapban született. A nyár legmelegebb hónapja,
sokszor a szélsőséges időjárás jellemzi.

A természet bőséggel ontja gyümölcseit, terményeit –
ezért is nevezték régen a székely naptár szerint Áldás havának: gazdag
betakarítást remélve várták a gazdák ezt az időszakot a tavaszi munkákat
követően.

Július 2.: Sarlós Boldogasszony napja

Péter-Pál napjához hasonlóan ezt a napot is az aratás
kezdőnapjaként tartották számon. A római katolikusok az áldott állapotban lévő
Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékeztek meg ezen a napon, s
Boldogasszonyban a várandós anyák, szegények, betegek és elesettek oltalmazóját
tisztelték. Időjósló nap is volt: a régi megfigyelések és hiedelem szerint –
mint Medárd napján – ha ezen a napon esik, negyven napig fog esni. Szokás volt
ezen a napon búcsút tartani.

Július 13.: Margit napja

Sokfelé Mérges Margitnak csúfolták ezt a napot, mert
sokszor esőt, zivatart hozott, és megzavarta az aratást.

Július 15.: Henrik napja

A vallásos hívek a tizenkét apostolra emlékeztek ezen a napon. „Apostolok oszlása” – mondogatták, ha mennydörgés támadt, remélve, hogy az égiháború szétoszlik, és folytathatják az aratást. Szlavónia református községeiben (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) a háziasszonyok próbaképpen ezen a napon sütötték az új lisztből az első kenyeret.

Július 20.: Illés napja

Az ószövetségi próféta napján a megfigyelések szerint
gyakoriak a viharok. Mennydörgéskor úgy tartották, Illés szekere zörög (a
Szentírás szerint Illés próféta tüzes szekéren ment föl az égbe). A mezőn ezen
a napon munkatilalom volt, nehogy villám csapjon valakibe a szabad ég alatt.

Július 22.: Mária Magdolna ünnepe

A vallási hagyomány szerint a bűnös életből megtért
Mária Magdolna hajával Krisztus lábát törölgette – ennek nyomán régen szokás
volt a lányok hajából egy keveset levágni, hogy az még hosszabbra nőjön.
Időjárásjóslás is kötődött a naphoz, úgy vélték, ezen a napon esnie kell az
esőnek, mert Mária Magdolna siratja bűneit. Szépségvarázsló nap is volt, az
ekkor levágott leányhaj varázserővel bírt.

Július 25.: Jakab napja

A régi magyar (katolikus) naptár szerint a hónap róla
kapta a nevét (Szent Jakab hava). Jakab az első vértanúhalált szenvedő apostol
volt, aki a zarándokok, búcsújárók, utasemberek, hajósok vándorbottal,
tarisznyával ábrázolt védőszentje.

Jakab nevét a növények között is megtaláljuk: július
végén érik a jakabalma s a Székesfehérvár környékén termő jakabszőlő.

Július 26.: Szent Anna napja

Szűz Mária édesanyjának névnapja, ünnepe volt. A bibliai név jelentése: Isten kegyelme, könyörület; kedvesség. Ő volt a példája az anyák önfeláldozó szeretetének s az asszonyi gondoskodással összefüggő foglalkozással élőknek. A katolikus asszonyok hozzá könyörögtek gyermekáldásért.

Szent Anna tiszteletére több településen építettek
kápolnát, templomot, s ezeknél a névnapján búcsút tartottak. Az Árpád-kortól
kezdődően a népszerű női nevek közé tartozik Magyarországon.

A gabona, az „élet” betakarítása a családok számára a
legfontosabb tevékenység volt. Péter-Pálra szőkül (érik be) a búza, akkor
kezdődhetett az aratás. Aratni csak a búzát szokás, a többi gabonát levágják.

Az aratást kalapemeléssel, imádsággal kezdték – mint
ahogy kaszáikat, sarlóikat korábban a pappal megszenteltették.

Az aratás a régi világban több hétig is eltartott. Hatalmas búzatáblák voltak, a végét látni is alig lehetett. A napszámosok, részes aratók egytized vagy tizenegyed részért dolgoztak naponta hajnali két órától este tíz óráig.

A 19-20. század fordulóját követő évektől leginkább már géppel folyt a cséplés és a mag tisztítása.