Június 7., hétfő – Bátori Éva és Selmeczi György koncertje
Bátori Éva így írt a koncertről: „Egy előadóművész számára nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor valaki zenét ír neki. Eljött az ideje, hogy a zeneszerzőknek visszaadjak valamit abból a mérhetetlen örömből, amelyet akkor érzek, amikor rám bízzák új műveiket.
Selmeczi Györgyhöz több évtizedes mély barátság fűz. Ő az én zenei »lelki társam«. Ünnep, amikor együtt muzsikálhatunk. Összeállítottunk egy műsort, mely szépséges lenyomata a Bátori–Selmeczi-dalesteknek. A középpontban természetesen Bartók áll. A Fehér László- és Bartók-dalok után négy dalt adunk elő Orbán Györgynek abból a ciklusából, amely új időszámítást hozott a kortárs dalirodalomhoz fűződő életemben.”
Június 11., péntek – Sinfonia de Carnaval
A Sinfonia De Carnaval Anna Lang és Alois Ebert duója, amiben a két multiinstrumentalista csellón, harsonán, harmonikán és ütőhangszereken játszik, valamint él az elektronika és az énekhang adta lehetőségekkel. A jazz expresszivitása a klasszikus zene, a rock és a funk elemeivel keveredik zenéjükben, és egy olyan zenei univerzumot hoz létre, amiben a hangszerek teljes spektrumukban, széles színskálájukban meg tudnak mutatkozni.
Új, Sweeping Dragon című programjában a virtuóz duó a történetmesélés világába kalauzol. Lenyűgöző zenei történetek repítik a hallgatóságot elképzelt birodalmakba, máskor pedig a valóságot tükrözik vissza különleges módon. A zenei portrék, mesék és eufonikus pillanatfelvételek könyörtelen groove-okban, brutálisan drámai jelenetekben jutnak kifejezésre az improvizáció és a spontaneitás széles skáláján keresztül.
Június 12., szombat – Classicus Quartet
A Classicus Quartet koncertciklusa – klasszikus alkotások és kortárs szerzők műveiből válogatva – a kromatikus skála lépcsőfokairól vet egy-egy pillantást a vonósnégyes-irodalomra a BMC koncerttermében. A sorozat a G-vel átlép a kromatikus hangsor második szakaszába, egy olyan hangnemi régióba, mely néhány erősen asszociatív hangnemmel összehasonlítva inkább neutrálisnak hat, s talán éppen ezért válhatott szubjektív hangnemérzetek hordozójává: Mozart g-mollja például nem keverhető össze egyetlen más zeneszerzőjével sem.
A koncert első számaként felhangzó Haydn-darab a mester egyik utolsó befejezett kvartettje. Elegáns, felszabadult, a bizonyítási vágynak nyomával sem találkozunk benne, ugyanakkor a zene finom gesztusai világossá teszik, hogy a szerző mennyire tisztában van a kordivattal. És ugyanez mondható el Debussy kvartettjéről is, persze ő már diktálja saját korának zenei divatját. Ősbemutatóként hangzik el Szőcs Márton három miniatűr tétele.
Sun-Mi Hong Quintet & Song-Yi Jeon
A dél-koreai Sun-Mi Hongot az egyik legizgalmasabb dobosnak tartják ma Európában. 2017-es debütáló albuma után hangzásbeli határokat feszegető kvintettje azonnal elismert és díjnyertes együttessé vált. A tradíciók partján ülve, lábujjait az avantgárd folyójába merítve Sun-Mi Hong egy rendkívül személyes második albumot készített A Self-Strewn Portrait címmel.
Az album a hallgató érzelmeivel játszik, mintha az élet hullámait és körforgását követné. A kompozíciók Sun-Mi múltjának pillanatait tükrözik vissza jelenidőben. Ezeket a pillanatokat nem maguk a történések, sokkal inkább a múltbéli események érzelmi vetületei adják. Sun-Mi nem csinál titkot abból, hogy Európába költözése sok szempontból küzdelmes volt, miközben a valaha hozott legjobb döntésként is emlegeti. Ez a küzdelem érzésével ütköztetett hála különös emelkedettségként köszön vissza Sun-Mi dalaiban. Ezen a koncerten a szintén dél-koreai származású énekes és zeneszerző, Song YI Jeon csatlakozik az ötösfogathoz. Song YI saját zenéjében ügyesen ötvözi a modern jazz harmóniáit és páratlan ritmusképleteit az énekelhető dallamokkal, amelyek azonnal megragadják a hallgatót.
Június 17., csütörtök – Mácsai Pál és Lukács Miklós Örkény-estje
Az Egyperces novellák kötet fél évszázada, 1968-ban jelent meg először. Az egyik oldalon a közlés minimuma, a másikon a képzelet maximuma. Az írásokban ott az apró darabokra hullt közös ideáink groteszk látványa, de megfordítva is: a banalitásokban az élet titokzatos teljessége. A műfaj ma már fogalom, sok sora szállóige, alakjai, helyzetei beépültek nyelvünkbe, gondolkodásunkba. Az egypercesek különös tulajdonsága, hogy nem avulnak. Ennek oka nemcsak a vonzó forma, az eredeti optika, a tiszta szellem és a fényes humor, hanem elsősorban az, hogy szerzőjük meglátta azt, ami bennünk és körülöttünk nem változik.
Nyitókép: Sinfonia de Carnaval, fotó: Maria Frodl. Képek forrása: BMC
