K. I. aki voltam

A mai ötvenes-hatvanas korosztály korán megtanulta Kormos István nevét, hiszen gyermekkorukban a televízió Esti mese című műsorában láthatta Vackor, a piszén pisze kölyökmackó történeteit.

Kormos egy valódi nagy generáció szülötte volt, olyan pályatársak látták meg ebben az évben ­– 1923-ban – a napvilágot, mint Juhász Ferenc, Nagy László, Lator László vagy Fodor András. A kiállítás arra vállalkozott, hogy bemutassa ezt a bonyolult és nehéz időszakot, alig túl az első világháborún. Egy szétzilált, megcsonkított, traumák sorát elszenvedett országban kellett eszmélkednie a fiatal költőgenerációnak, és bizonyítani, hogy az irodalom eszközeivel a jövőben is lehetséges keresni és megmutatni mindazt a szépséget, ami az életben fellelhető, örömet szerezni az olvasóknak.

Az élet a költőhöz gyermekkorában sem volt kegyes, hiszen alig kétévesen elvesztette édesanyját. Eszmélkedő nemzedékével együtt kellett átélnie a Horthy-korszakot, aminek vége felé kitört a második világháború. Ennek során, 1944-ben egy bomba porig rombolta a Kormos család pesterzsébeti otthonát. A békeidők ígéretes, demokratikus nyitányú korszakában, 1946-ban jelent meg első kötete, az Égig érő fa, majd egy évre rá publikálta a Dülöngélünk című verseskötet.

Hamarosan azonban újabb lázálom, a Rákosi-diktatúra telepedett az országra, s ez a sztálini típusú rendszer minden erejével igyekezett elszívni a levegőt a szabad kulturális élet elől.

Míg pályatársai nem csekély hányada talán vakhitből, talán megalkuvásból az elviselhetetlen rendszert és vezérét dicsőítő, versnek látszó csasztuskákat publikáltak, addig Kormos háttérbe vonult. Mint azt Ágh István a megnyitón videóbejátszásban elmondta, ez a visszavonultság jó alkalmat adott a pályakezdő költők segítésére, költői indulásuk támogatására. Kormosnak húsz éven át kizárólag gyermekversei és fordításai jelentek meg. Ezekben az években feleségével, Rab Zsuzsával ősi orosz népköltészeti alkotások fordítását adták közre.

Az 1956-os forradalom után Kormosnak még hat évet kellett várnia, hogy a politikai viszonyok enyhültekor Párizsba utazhasson, hogy régi szerelmével, a francia költészettel foglalkozhasson. Később Molière, Chaucer, Puskin és Burns verseit ültette át felejthetetlenül szépen magyar nyelvre.

A megnyitón Villányi László József Attila-díjas költő kiemelte: Kormosnál előítélet-mentesebb, szabadabb szellemű költővel nem találkozott. Ugyanakkor magányosabb emberrel sem, mert hiába volt Kormos a fiatal szerzők patrónusa, nagy pártfogója, a Kozmosz Könyvek szerkesztője, azért egy-egy beszélgetés után mégiscsak egyedül kullogott haza az éjszakában.

Az igazi nagy népszerűséget, országos ismertséget a Vackor-történetek verses meséi hozták meg a költő számára, akinek sajnálatosan rövid élet jutott: ötvennégy éves korában ragadta el a halál.

A kiállítás Kormos István életútján és életművén keresztül a lehető legközelebbről mutatja be ezt a fél évszázadot: egy generáció élethelyzeteit, életmentő játékait, magán- és közéleti vívódásait, a korszak embertelen kihívásait éppúgy, mint a hatalom szürkesége ellenére izgalmas és pezsgő irodalmi életet.

A tárlatot, amely Benedek Anna muzeológus keze munkáját dicséri, december 9-től egy éven át tekinthetik meg az érdeklődők.

Fotók: Bach Máté / Kultúra.hu